Kedves Hajótörött! Kétségtelenül izgalmas időszakon vagyunk túl, ami kapcsán kénytelen voltam visszacsöppenni a híroldalak napi, sőt, percről percre valóságába. A 444.hu cikkéből a szemünk előtt bontakozott ki egy olyan botrány, amely példa nélküli az múlt másfél évtizedben és belpolitikailag csak a híres őszödi beszédhez volt mérhető. És ez az ügy azóta is hömpölyög, mint valami kisgömböc, felfal mindenkit, akinek a neve felmerül vele kapcsolatban és nem úgy néz ki, hogy a mese végén majd felhasítják és minden áldozat sértetlenül ugrik ki belől....
Mikor még volt Twitter (az az igazi) órákat el tudtam tölteni azzal, hogy arról vitatkozzam idegen emberekkel, hogy mikor kell/illik feldíszíteni a karácsonyfát. Emésztgessük: órákat pazaroltam az életemből egy idegen véleményére. Most megint feltört a régi érzés, ahogy próbálom belakni a Twitter alternatívának szánt BlueSky-t. Nem is tudtam magamban tartani, hát íme : “Tényleg nem nekem való a közösségi média már: fellépek a platformra és azt látom, hogy valakinek fáj a feje vagy hogy mit evett....
Főleg negatív előjellel jelentheti ezt: avítt, maradi, régimódi. És én teljesen élem az élményt, hogy minden újdonságra (divat, filmek, zene, könyvek, technológia leginkább) hunyorogva nézek: ezt kompozíciót bizony láttam már. Ismerős toposzok unalomig történő ismételtetése, legyen szó a mozitól egészen a számítógépes játékokig. Rá kell lassan döbbeni: archetípusok vannak csupán és minden ismétli önmagát. Persze ez csak addig igaz, míg a nyugati kultúrákban megszokott kulisszák között bóklászunk. Egy keleti történetet más narratív szabályok kötnek, amitől azok frissnek és szokatlannak hatnak....
Egyszer olvastam valahol, hogy az elefántok amikor érzik, hogy jön az elkerülhetetlen ösztönösen az elefánt temetők felé veszik az útjukat ahol fajtársaik nyugszanak. Így érzékelem néha ezt a délvidéki falut, a szülőhelyemet, ahová már csak elmúlni lehet jönni úgy igazán. Karácsony napja van és már két halálhírt is kaptunk. Az anyám által ápolt idős bácsi délelőtt hunyt el, kedves barátnőm nagyanyja pedig koradélután. Önző módon ilyenkor hálás vagyok eddigi sorsomnak hogy akit lehetett mindenkit lehívott a fekete földbe, súlyos hideg márvány táblák alá....
Megfázástól kínzottan matattam a Netflixen erre szembe jött velem ez meglepően jó sorozat. Úgy értem a streaming szolgáltató saját márkás termékeinek átlagszínvonalához mérten kiváló volt. A híres neves amerikai költő, a gótikus stílus prominens képviselője, Edgar Allan Poe versei és elbeszélései ihlették (az epizódok alcímei is mind azokat idézik). A rendező Mike Flanagan, aki pl. a szintén Netflixes Midnight Mass-t (az is remek hangulatú misztikus horror sorozat) vagy Stephen King Álomdoktor adaptációját is jegyzi....
Ismerős újságolta, hogy nemrégiben felnőttképzésre adta a fejét. Az első két szakma megszerzését kvázi ingyen biztosítja az ezeréves rántott hús kis országunk. Attól rettegve, hogy a kenyérpirítóink lassan az én megélhetésemet is veszélybe sodorják - rád nézek MI - magam is az át és továbbképzésben gondolkodom. Adta hát magát a lehetőség, hogy cukrász, akarom mondani IT alkalmazásüzemeltető technikusi végzettséget szerezzek. Van ez csodaweboldal (egy állami projekthez képest űrkorszak) , az Innovatív képzéstámogató központ, ahol szinte minden információ elérhető....
Évről évre egyre kevésbé érdekel hány éves vagyok és persze, hogy hülyének néztem a saját anyámat, meg a még öregebbeket, mikor kis szarosként megkérdeztem őket, hány évesek, azok meg buta arccal bámultak maguk elé, és így elkezdték számolni, hogy “ha most ennyi van, én meg akkor születtem, akkor ez mínusz az és akkor talán…”.
Ha nyaralni is megy a kapitány, azért bedob egy könyvet a táskájába, mint minden igazi magyar, aki vagy a Balatonra vagy az Adriára menekül, hogy nyakára lépjen félretett pénzének, mielőtt a még megeszi azt az infláció. Idén egy Bödőcs kötetet utaztattam, azzal a sanda gyanúval, hogy lehet ki sem nyitom. Valahol olvastam, hogy egy Bödőcs Tibi könyv az megkövetel valamiféle általános műveltséget. Ez valahol igaz is meg nem is. Inkább, feltételezi, hogy olvasója az utóbbi harminc évet nem egy cipős dobozban élte le....
Véget ért az uborkaszezon a közéletben is, amit méltóképp zárt le a matyó lotyó Góth Tabi nem túl keresztényi családi fordulata: megfricskázták a mély magyar, konzervatív család anyát, aki rögtön ki is baszta a hasonlóan semmirekellő celeb szakács Krauszát. Szerencsére mind a kettőjük megy haknizni őszre valamelyik kereskedelmi tévébe. Nagy úr a guruló forint, ugye. Ahogy itt csámcsogtunk ezeken a teljesítménytelen senkiken, úgy eset ki a falat a szánkból, mikor jachtozó-kurvázó, nemzeti sportjelképünk, a hazafi, talpig becsületes Borkai Zsolt besétált a Partizánba és azzal a lendülettel fel is adta renoméjának az utolsó kenetet....