Commentarium
Öt napja álltam a koporsója előtt. Rajta a drága virágdísz, mert egy életet töltött el a szegénységben, ami mindig mérsékletre intett bennünket. Néztem a virágokat, miközben a pap a búcsúbeszédet mondta, valóban szép lett, de ott is csak azt éreztem közben: nem elég. Ha ki sem látszana alóla az a koporsó, akkor sem elég.
Vonzanak ezek a szomorú, melankolikus utazások. A gyász itt nem pusztán motiváció vagy narratív eszköz: a gyász maga a történet magja. Digitális médium mivolta ellenére – vagy talán épp ezért – segítheti a gyászmunkát.
Mindazmellet, hogy az ismeretlen szerző egy szànalmas műversben butítja le az életet és az emberi létélményt két szigetre meg tengerre, azért felötlik bennem: mi van ha néha egyszerűen nem is evezünk?
Nem könnyű visszanézni az elmúlt három hónap eseményeire. Még csak képletesen, vagy átvitt módon sem voltam képes papírra vetni. Sok ijedelem és szorongás van mögöttem, mert nagyon közel értem hozzá, hogy az utolsó közvetlen felmenőm, az anyám is meghaljon. Azt hittem fel vagyok vértezve ellene. Úgy képzeltem, hogy majd jön egy telefon: gyere haza gyorsan, […]
Egyszer olvastam valahol, hogy az elefántok amikor érzik, hogy jön az elkerülhetetlen ösztönösen az elefánt temetők felé veszik az útjukat ahol fajtársaik nyugszanak. Így érzékelem néha ezt a délvidéki falut, a szülőhelyemet, ahová már csak elmúlni lehet jönni úgy igazán. Karácsony napja van és már két halálhírt is kaptunk. Az anyám által ápolt idős bácsi […]