Hívószó.hu
Közös írás a nyitott weben. Október 1-én startol ez a projekt, amiről még bőven fogok itt értekezni.
Kategória: Hajónapló
Negyven: hátranézni tabu!
Hűvös alkonyban ülünk a párommal egy balatonfüredi kávézó teraszán és várjuk valami zongorista játékát. Még jó, hogy osztottak pokrócokat, mert az adriai nyaralásból éppen hazaérve magabiztosan hagytuk ki a meleg darabokat az utazótáskából. Jégbehűtött pezsgőt kaptunk, olyat amilyet csak a filmekben láttam addig. Az íze borzalmas. A helyzet pedig abszurd. Négy napra érkeztünk egy wellness […]
Búcsú a mocsártól
Alkonyban sétálok a templomi búcsúra készülő falum utcáin. Tizenöt éve írtam már erről egy lelkendező blogbejegyzést. Magasztaltam a készülődés báját, ahogy minden háznál ablakot mosnak, portát rendeznek, finom fogásokat főznek, vendéget várnak vidékről. Hogy ezt a nyárközépi ünnepünknek a saját optikámból sosem elsősorban a falu templomához volt köze, hanem gyermekkorom nyári szünidejeinek félidejéhez. A piactéri […]
A mélység fénye – hogyan veszítettem el egy pszichológust három ülés alatt
A szakember rendelője az a tér, ahol tudnunk kell kimondani: emberek vagyunk és gondolataink és valódi természetünk igazsága nem szépíthető és nem is szépítendő Instagram filterekkel. A köznapi felszínességet, a másoknak mutatott maszkot itt le kell fejteni magunkról. Orvosnál vagyunk, nem állásinterjún.
Sodródásban
Mindazmellet, hogy az ismeretlen szerző egy szànalmas műversben butítja le az életet és az emberi létélményt két szigetre meg tengerre, azért felötlik bennem: mi van ha néha egyszerűen nem is evezünk?
Amitől félünk
Nem könnyű visszanézni az elmúlt három hónap eseményeire. Még csak képletesen, vagy átvitt módon sem voltam képes papírra vetni. Sok ijedelem és szorongás van mögöttem, mert nagyon közel értem hozzá, hogy az utolsó közvetlen felmenőm, az anyám is meghaljon. Azt hittem fel vagyok vértezve ellene. Úgy képzeltem, hogy majd jön egy telefon: gyere haza gyorsan, […]
Visszatérhet-e a blog, mint önkifejezési forma?
Magyarországon a 2010-es évekre az internet penetráció növekedésével és az ingyenes blogketrecek létrejöttével egyre többen ragadtak klaviatúrát. Legtöbben hobbikról írtak, mások amolyan szakmai blogokat vezettek. Kedvenceim viszont az egoblogok voltak, ahol a szerző saját szemszögéből vizsgálta az őt érdeklő témákat. Különösen tetszett, hogy létezett még az önreflexió, hogy a bloggerek kimutatták a gyengeségüket, elmesélték tévedéseiket, […]
Szokatlan reggel
Szokatlan ez a reggel, hajnal előtt megébredek, egy álomtalan éjszaka után. Az ősi japán szimbólumra, az enzo-ra gondolok. Fehér papíron fekete tintával, kör alakban húzott alakzat, mely véget ér mielőtt a kezdőpontjához érne. Befejezettséget érzek. Ma van az utolsó munkanapom a gyorsétterem láncnál, ahol több mint két és fél évet dolgoztam. Ezek az első és […]
Aranyút a negyvenig
Az aranyút a negyvenig ennek célkitűzésnek az elérését jelenti. Viszlát cukor, liszt, keményítők és üdv újra zsírok, rostok, zöldségek és húsok!
Ajvazovszkij festménye magához láncolt
Nem vagyok egy nagy háttérkép zsonglőr ugyan, legfeljebb negyedévente vagy ünnepek közeledtével cserélem le a laptop meg a telefon hátterét. Pár éve rádöbbentem, hogy igencsak hiányosak ismereteim a klasszikus képzőművészetet, főleg festészetet illetőleg. Akkortájt kezdtem híres festményeket keresni a gyűjteményembe. Ki akartam deríteni azt is, hogy egyáltalán mi tetszik igazán. Akkor botlottam bele egy, az […]
BÚÉK 2025!
A szilveszterezés varázsát az is árnyalta, hogy fél órával éjfél előtt rákról beszéltünk, éjélkor meg valami furcsa szeszélytől eredeztetve be kellett vonulni a tévé elé és RLT-klubra kapcsolt a házigazda, mert „himnuszt” kell hallgatni. Utána az ország újra felfedezett, retró influenszer alkoholistáját, a Szomszédok Janka nénijét alakító Pásztor Erzsi köszöntötte a nézőket.
2024 a képgalériám szerint
Ez a bejegyzés azt veszi végig, hogy ha a saját képgalériámat nézem, mi történt 2024-ben hónapról hónapra. Teljesen leíró jellegű, sok fotóval, kevés pátosszal. Igazi hajónapló.
Boldog karácsonyt!
Megkésve is, de ezúton kívánok boldog karácsonyt minden olvasómnak ezzel a kedves kis manóval. Idei igazán rendhagyó volt, mert párkapcsolatom negyedik évében végre együtt töltöttük az ünnepeket a párommal, így tulajdonképpen nekünk ez volt az első, valóban közös karácsonyunk. 🙂 Az előző években mindig szanaszét voltunk, ki-ki a maga családjánál, de 2024-ben határhelyzet ide vagy […]
10 lépés a pénzügyi tudatosság felé – ezt tanultam 2024-ben
A bejegyzésben végigveszem azt a 10 lépést, mellyel közelebb kerültem a pénzügyi tudatossághoz 2024-ben.
Vissza az irodába!
Ha ha van mondjuk tíz otthonról jobban teljesítő munkavállaló és van három lazsáló, akkor a irodai munkával összességében mennyire nő majd a hatékonyság? Mi értelmes mindenkit visszaterelni?
Őszi világ
Már harmadik alkalommal vágtunk neki haverokkal az országos Kék túra egy szakaszának. Síksági emberként minden hegyet elragadónak tartok. Most különösen szép tájakon vezetett utunk. A Szarvaskő – Bélapátfalva táv ugyan nem nagy de sok gyönyörű állomása van.
Személyes adatmentési stratégiám – 2024
A személyes adatmentési stratégiám is megváltozott és igyekszem nem mindent a felhőre és nagy tech cégekre bízni. A merevlemez árak megfizethetővé teszik a külső és szeparált tárolást is, így ebbe az irányba indultam el.
Fizess elő a cirkuszra és a kenyérre is
Ma már csak hagymázas képzelgés az internet megteremtésekor Tim-Berners Lee által kívánatosnak vélt alapelvek: legyen ingyenes és mindenki számára egyenlően elérhető, világszintű. Bután nézem az Google levelét, amelyben sajnálatukat fejezik ki, hogy 2690 Ft-ról 4790 Ft-ra (78%-os növekmény) emelik a YouTube Prémium családi fiók árát. Rosszabbkor nem is jöhetett volna az áremelés, hisz tegnap meg […]
És mégis mozog az ember!
Miután hosszú ideig elhanyagolta a sportot, az író újra felfedezte a mozgás örömét és fontosságát élete különböző szakaszaiban. A kezdeti nehézségek és egy sérülés ellenére sikerült visszatérnie a rendszeres edzéshez, aminek fizikai és mentális fejlődését köszönheti.
Mit üzen az ökör énem az elveszett tinónak?
Egy tanulságos év után, egy harminchét éves egyén életközepi válsággal szembesül. Mindene megvan, mégis elégedetlen; a felnőttképzés megoldást kínál, de az informatikai szakma untatja. Végül rájön, hogy a mozgás és őszinte önmagával való szembenézés hiányzik. Felfedezi saját belső igényeit, és új irányokat keres.