Csak firkák
Néznek rám sokan csodálkozva, mert a bal kezesség ma már egyre kevésbé tűnik fel. Felnőttként manapság nem írunk tollal, hogy szembe ötlő legyen, vagy evés közben is – ami engem illet – össze-vissza használjuk az evőeszközöket. A számítógépes egér kezelés viszont látványos tud lenni. És igen, bal kézzel használom, dacára, hogy jobba kezes vagyok. Vagy annak gondolom magam. A miért...
Párommal olyan étkezési sémát is kaptam, ami során figyelnem kell glutén és laktóz érzékenységére is. Ez kezdetben rohadt nehéz volt, mára viszont egész sok fogást meg tudok főzni, úgy, hogy kikerüljük ezeket az összetevőket. A kenyér viszont egy olyan fontos alapélelmiszer, amit pufi rizzsel kiváltani ugyan ki lehet, és ideig óráig el lehet viselni, de két hónap után ár ropogós héjú, puha...
Milyen gyerek voltam? Milyen felnőtt lettem? Mi van a kettő között? Sokszor nyomaszt. Most kezdem megérteni a Szabó Magda felnőtt főszereplőit az Őzben, vagy a Freskóban. Valami mögöttük van és ahogy visszafordulnak, látják, hogy micsoda meglepő életútra vetül is árnyékuk.
Első YouTube videói alapján egy magyar Horvátország csoport bejegyzéseitől eljutott egy albán úti beszámolóig, végül Eli Bakunova "Eli from Russia" csatornájára talált. A fiatal orosz YouTuber videói színesen mutatják be Oroszország különböző területeit, kultúráit és a helyi emberek mindennapjait, autentikus és mélyebb betekintést nyújtva.
Ritka alkalom, mikor vidékre szökhetek, haza a régi életem díszletei közé. Nosztalgia ez és mégsem, több annál. Ilyenkor lehetőségem van újraélni ezt az életet, amiből kiugrottam, ahogy lehetőség kínálkozott rá. Stockholm-szindróma ez vastagon. Ami érdekes, hogy nem a rossz dolgokra emlékezem elsősorban, hanem arra, hogy miként próbáltam velük megküzdeni. Volt azokban az időkben egy csomó...
2006-környékén két barát egy falusi weboldal létrehozásán dolgozott, amíg egyikük diplomázott, a másik pedig egy véleménycikk miatt kirúgatta anyját. Év végére a projekt megszűnt, de megmaradt egy lista a számukra érdekes weboldalakról. Ezek többnyire közösségi hálózat és blogszolgáltatók voltak, amelyek magyarok számára nyújtottak tartalmakat.
Gyerekkori élményeken keresztül mutatja be az író a fizikai és digitális média közötti különbségeket. Elmélkedik azon, hogy a fizikai tárgyak birtoklása miért jelent értéket, szemben a digitális formátumok átmeneti természetével. A szerző a mai tartalomfogyasztás problémáit vetíti előre, és nosztalgiával emlegeti a múlt médiumait, amelyek maradandóbb értéket képviseltek.
Miután hosszú ideig elhanyagolta a sportot, az író újra felfedezte a mozgás örömét és fontosságát élete különböző szakaszaiban. A kezdeti nehézségek és egy sérülés ellenére sikerült visszatérnie a rendszeres edzéshez, aminek fizikai és mentális fejlődését köszönheti.
Pár éve kukába hajítottam a „közösségi élményt” az ezeregy algoritmus építette üzenőfalával és manipulatív tartalomkezelésével együtt. Nyilván voltak elgyengüléseim, mint, amikor kipróbáltam a TikTok-ot. A képernyőidőm drámaian megnőtt és órák tűntek el a napjaimból, közben pedig megmagyarázhatatlan nyugtalanság vett erőt rajtam. Nem tudni, hogy a tudatalattim büntetett-e az eltékozolt idő miatt...
Mikor még volt Twitter (az az igazi) órákat el tudtam tölteni azzal, hogy arról vitatkozzam idegen emberekkel, hogy mikor kell/illik feldíszíteni a karácsonyfát. Emésztgessük: órákat pazaroltam az életemből egy idegen véleményére.Most megint feltört a régi érzés, ahogy próbálom belakni a Twitter alternatívának szánt BlueSky-t. Nem is tudtam magamban tartani, hát íme : “Tényleg nem nekem való a...