Commentarium
Ha mindennapos darab kellett, akkor turkálóban összeszedtük. Piacnapon a lakosság ruházata kicsit tükrözte azoknak a bennszülött törzseknek az arculatát, akik valami amazonas-i esőerdőben ruhacsomagot kapnak és Coca Cola-s pólóban mászkálnak. Csak nálunk a fogatlan öregasszonyok leopárdmintás nadrágban és hamisított Gucci felsőben alkudoztak a drótkukacos krumplin.
Igazi boomer-nek érzem magam, mikor arra gondolok, hogy milyen mélyen képes felzaklatni a visszanézés a saját fiatalkorom „jövővárására”. Még vidéken élve is megcsapott annak a techno optimizmusnak a szele, ami a 2000 körüli korszakot jellemezte. A felbolydult étvized legmarkánsabb trendje maga a hálózatosodás és az internet volt. Az ígéret, ami olcsón (azért voltak ott telefonszámlák […]
Augusztus másodikán, reggel hétkor 27 fokban ülök és kávézok vajdasági házam teraszán. Szinte hűvösnek hat a levegő a lábam körül. Korábban elképzelhetetlen hőhullámok – amiket hőkupoláknak kereszteltünk – bénítják az életünket rábírva bennünket, hogy átértékeljük ezt a létezést. Szerintem lassan nincs ember, aki vitatná az éghajlatváltozás tényét, kicsit úgy, mint amikor a zuhanó repülőn percről […]
Alkonyban sétálok a templomi búcsúra készülő falum utcáin. Tizenöt éve írtam már erről egy lelkendező blogbejegyzést. Magasztaltam a készülődés báját, ahogy minden háznál ablakot mosnak, portát rendeznek, finom fogásokat főznek, vendéget várnak vidékről. Hogy ezt a nyárközépi ünnepünknek a saját optikámból sosem elsősorban a falu templomához volt köze, hanem gyermekkorom nyári szünidejeinek félidejéhez. A piactéri […]
Hó, havazás, tél, jégvirág, porhó, zúzmara… a hideg évszak csodái, amelyektől már szinte búcsúztunk, aztán ránk szakadt is 2026 januárjában. Ünnep van. Fehér, szikrázó, vakító ünnep.
Zörren a nagykapu, majd rozsdásan csattan, rá válaszol az udvar túlvégéből a kutyalánc izgatott földhöz csapkodása. Vendég jön! – kiáltaná a keverék, de jobb híján csak szalad pár kört, aztán úrrá lesz rajta figyelemzavara és már a galambokat lesi a góré tetején.
Magyarországon a 2010-es évekre az internet penetráció növekedésével és az ingyenes blogketrecek létrejöttével egyre többen ragadtak klaviatúrát. Legtöbben hobbikról írtak, mások amolyan szakmai blogokat vezettek. Kedvenceim viszont az egoblogok voltak, ahol a szerző saját szemszögéből vizsgálta az őt érdeklő témákat. Különösen tetszett, hogy létezett még az önreflexió, hogy a bloggerek kimutatták a gyengeségüket, elmesélték tévedéseiket, […]
Szokatlan ez a reggel, hajnal előtt megébredek, egy álomtalan éjszaka után. Az ősi japán szimbólumra, az enzo-ra gondolok. Fehér papíron fekete tintával, kör alakban húzott alakzat, mely véget ér mielőtt a kezdőpontjához érne. Befejezettséget érzek. Ma van az utolsó munkanapom a gyorsétterem láncnál, ahol több mint két és fél évet dolgoztam. Ezek az első és […]
Néznek rám sokan csodálkozva, mert a bal kezesség ma már egyre kevésbé tűnik fel. Felnőttként manapság nem írunk tollal, hogy szembe ötlő legyen, vagy evés közben is – ami engem illet – össze-vissza használjuk az evőeszközöket. A számítógépes egér kezelés viszont látványos tud lenni. És igen, bal kézzel használom, dacára, hogy jobba kezes vagyok. Vagy […]
Milyen gyerek voltam? Milyen felnőtt lettem? Mi van a kettő között? Sokszor nyomaszt. Most kezdem megérteni a Szabó Magda felnőtt főszereplőit az Őzben, vagy a Freskóban. Valami mögöttük van és ahogy visszafordulnak, látják, hogy micsoda meglepő életútra vetül is árnyékuk.
Ritka alkalom, mikor vidékre szökhetek, haza a régi életem díszletei közé. Nosztalgia ez és mégsem, több annál. Ilyenkor lehetőségem van újraélni ezt az életet, amiből kiugrottam, ahogy lehetőség kínálkozott rá. Stockholm-szindróma ez vastagon. Ami érdekes, hogy nem a rossz dolgokra emlékezem elsősorban, hanem arra, hogy miként próbáltam velük megküzdeni. Volt azokban az időkben egy csomó […]
2006-környékén két barát egy falusi weboldal létrehozásán dolgozott, amíg egyikük diplomázott, a másik pedig egy véleménycikk miatt kirúgatta anyját. Év végére a projekt megszűnt, de megmaradt egy lista a számukra érdekes weboldalakról. Ezek többnyire közösségi hálózat és blogszolgáltatók voltak, amelyek magyarok számára nyújtottak tartalmakat.
A ’90-es években szüleink naivan választottak meséket, mint például a „Bátor kis kenyérpirító”. Ez a film öt háztartási gép kalandjait követi, akik gazdájukat keresik. A történet olyan felnőtt témákat érint, mint a létezés értelme és a halálfélelem. Érdekes részletek is kiderülnek a film hátteréről és adaptációjáról.
Főleg negatív előjellel jelentheti ezt: avítt, maradi, régimódi. És én teljesen élem az élményt, hogy minden újdonságra (divat, filmek, zene, könyvek, technológia leginkább) hunyorogva nézek: ezt kompozíciót bizony láttam már. Ismerős toposzok unalomig történő ismételtetése, legyen szó a mozitól egészen a számítógépes játékokig. Rá kell lassan döbbeni: archetípusok vannak csupán és minden ismétli önmagát. Persze […]
Jó ideje már, hogy én is az internetfüggők népes táborát gyarapítom és szinte már kényelmetlenül is érzem magam miatta, hogy fel sem kapom a fejem az FTP, Torrent, Flash, PHP szavakra, csak nyugtázom, hogy ismerős dologról folyhat a vita. Épp most olvastam az egyik blogon egy külföldről hazajött lány tapasztalatait az internetről és hogy hogy […]