2006-környékén két barát egy falusi weboldal létrehozásán dolgozott, amíg egyikük diplomázott, a másik pedig egy véleménycikk miatt kirúgatta anyját. Év végére a projekt megszűnt, de megmaradt egy lista a számukra érdekes weboldalakról. Ezek többnyire közösségi hálózat és blogszolgáltatók voltak, amelyek magyarok számára nyújtottak tartalmakat.
Gyerekkori élményeken keresztül mutatja be az író a fizikai és digitális média közötti különbségeket. Elmélkedik azon, hogy a fizikai tárgyak birtoklása miért jelent értéket, szemben a digitális formátumok átmeneti természetével. A szerző a mai tartalomfogyasztás problémáit vetíti előre, és nosztalgiával emlegeti a múlt médiumait, amelyek maradandóbb értéket képviseltek.
Pár éve kukába hajítottam a „közösségi élményt” az ezeregy algoritmus építette üzenőfalával és manipulatív tartalomkezelésével együtt. Nyilván voltak elgyengüléseim, mint, amikor kipróbáltam a TikTok-ot. A képernyőidőm drámaian megnőtt és órák tűntek el a napjaimból, közben pedig megmagyarázhatatlan nyugtalanság vett erőt rajtam. Nem tudni, hogy a tudatalattim büntetett-e az eltékozolt idő miatt...
Mikor még volt Twitter (az az igazi) órákat el tudtam tölteni azzal, hogy arról vitatkozzam idegen emberekkel, hogy mikor kell/illik feldíszíteni a karácsonyfát. Emésztgessük: órákat pazaroltam az életemből egy idegen véleményére.Most megint feltört a régi érzés, ahogy próbálom belakni a Twitter alternatívának szánt BlueSky-t. Nem is tudtam magamban tartani, hát íme : “Tényleg nem nekem való a...