Kezdetben Dumaszínházas fellépéseiről ismertem Bödőcsöt. Húszas éveinkben sokszor idéztük a társaságban emlékezetes poénjait. Az Addig se iszik című „próza-paródia” kötetét sokan tömjénezték a 2017-es megjelenésekor, habár nem széles körnek íródott. Éppen ezért is kezdem Bödőcs irodalmi munkásságát tavaly nyáron a „Meg se kínáltak” címet viselő szatíra kötetével és nem győztem hahotázni stílusán.
„Így került Malacka a kozármislenyi közmunkaprogramba, Tigris igy lett mosogató egy vegetáriánus étteremben Gárdonyban, feketén, Kanga néni vasúti jegypénztáros Zalaszentivánon, Bagoly karbantartó egy kisegítő iskolában, Nyuszi szobalány Bristolban, Füles skizofrén utas az 1-es villamoson.”
(Bödőcs Tibor: Krasznahorkai László / Sátánmackó)
Neki is vágtam hát az Addig se iszik kétszáz oldalának és meg is értettem, hogy miért annyira réteg könyv a humorista debütáló kötete: komoly előolvasottságot követel meg magának, ugyanis közismert irodalmárokat és alkotásaikat, azok stílusát eleveníti meg, formálja át és valódi paródiaként prezentálja. Ahhoz, hogy a szövegek működni tudjanak, mindenképp ismerni kell a modellt álló forrásokat is. Nélkülük csak vicces mondatok halmazának tűnnek.
Erről mindig eszembe jut a barátom, aki a Horrora akadva paródia filmek nagy rajongója, mert hallatlanul jókat tud mulatni rajtuk és tinédzserkorának alapélményeit jelentették. Csak később derült, ki, hogy mivel nem horror rajongó – sőt – ezért azokat a zsáner klasszikusokat sem látta, amire épülnek a poénok. Ezt mindig is kissé furcsának találtam. Végül megmagyarázható úgy, hogy a vicc akkor is működhet, ha kontextus nélkül, jól ismert sztereotípiák vagy filmes klisék képezik alapját.
Bödőcs könyve szerintem nem ilyen. Abból gondolom, hogy azok a szövegek, ahol az író számomra idegen volt, vagy a parodizált forrásmű volt ismeretlen, nem tudtak annyira jól működni, mint azok, ahol ennek ellenkezője volt a helyzet.
A három nagyobb egységbe (Bajszosok, Budapestiek, Nem balett-táncosok) foglalt kötetben ugyanakkor mindenki találhat magának valami szórakoztató előolvasottsága tükrében. Én például könnyesre nevettem magam a Kosztolányi Dezső – Édes Annak paródiáján, mivel az alapművet ismerem és nagyon szeretem.
„A szörnyű mészárlás híre futótűzként terjedt a környékbeli szolgák közt, számos későbbi áldozat sérelmére gyűjtve a gyilkosok hadát. Nevezett Anna kicsúszott a hatóságok kifent karmai közül. A védelem szerint csak erre vár a szolgaságon nyugvó társadalom. Ettől nagy lobbal lángba borult az évszázados igazságtalanság háza. Cselédlányosztag alakult, konyhakéseik villództak Krisztina-szerte, nem volt megállás. Állatként kezeltek minket, hát állatok leszünk! – visították az Etelek, Margitok, Bözsik, Jolánok és Mancik a pomádés nagyságák arcába.”
(Bödőcs Tibor: Kosztolányi Dezső / Anna elszabadul)
Ehhez képest az Esterházy Péter bohózat alatt azt sem értettem, hogy mit olvasok, annyira furán volt fogalmazva. Mentségemre hozom fel, hogy Esterházytól még semmit sem olvastam, de hallottam, hogy a különösen élvezte a magyar nyelvvel való játékot.
Ottlik, Krúdy, Márai és Cserna-Szabó is, és még sokan mások is tiszteletüket teszik az oldalakon. Az Addig se iszik klasszikusan olyan kötet, amit már csak azért is érdemes a polcon tartani, hogy ha olvasmányélményeink gyarapodásával találkozunk a forrásművekkel vagy alkotóikkal, akkor legyen lehetőségünk kicsit nevetni is rajtuk.
„Jöjjön csak, Szenyor – hívogatta szirénhangon Shakira a vesztébe rohanó dákókirályt. Zsebkendőnyi kis köntösét ledobva, foszforeszkáló testének csapdáját csalfán kitárva várta áldozatát. Esocbar minden óvintézkedésről megfeledkezett. Testőrei úgy tudták villájában pihen, felesége azt gondolta, szeretőjénél csapol, a szerető a feleségénél sejtette.”
(Bödőcs Tibor: Gabriel Garcia Márquez / Száz rész magány)
IN Summa
Sokat követel Bödőcs első kötetében, de sokat is ad. Humort, stílusgyakorlatot és a bizonyosságot, hogy a humor tulajdonképpen az intelligencia jele. Bár remek könyv az Addig se iszik én még mindig jobban kedvelem a Meg se kínáltak könnyebben átélhető humorát.
Discover more from Commentarium
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
