Milyen gyerek voltam? Milyen felnőtt lettem? Mi van a kettő között? Sokszor nyomaszt. Most kezdem megérteni a Szabó Magda felnőtt főszereplőit az Őzben, vagy a Freskóban. Valami mögöttük van és ahogy visszafordulnak, látják, hogy micsoda meglepő életútra vetül is árnyékuk.
Ritka alkalom, mikor vidékre szökhetek, haza a régi életem díszletei közé. Nosztalgia ez és mégsem, több annál. Ilyenkor lehetőségem van újraélni ezt az életet, amiből kiugrottam, ahogy lehetőség kínálkozott rá. Stockholm-szindróma ez vastagon. Ami érdekes, hogy nem a rossz dolgokra emlékezem elsősorban, hanem arra, hogy miként próbáltam velük megküzdeni. Volt azokban az időkben egy csomó...
Gyerekkori élményeken keresztül mutatja be az író a fizikai és digitális média közötti különbségeket. Elmélkedik azon, hogy a fizikai tárgyak birtoklása miért jelent értéket, szemben a digitális formátumok átmeneti természetével. A szerző a mai tartalomfogyasztás problémáit vetíti előre, és nosztalgiával emlegeti a múlt médiumait, amelyek maradandóbb értéket képviseltek.
Miután hosszú ideig elhanyagolta a sportot, az író újra felfedezte a mozgás örömét és fontosságát élete különböző szakaszaiban. A kezdeti nehézségek és egy sérülés ellenére sikerült visszatérnie a rendszeres edzéshez, aminek fizikai és mentális fejlődését köszönheti.
Egy tanulságos év után, egy harminchét éves egyén életközepi válsággal szembesül. Mindene megvan, mégis elégedetlen; a felnőttképzés megoldást kínál, de az informatikai szakma untatja. Végül rájön, hogy a mozgás és őszinte önmagával való szembenézés hiányzik. Felfedezi saját belső igényeit, és új irányokat keres.
Kicsit halogattam a véleményem megírását a kötetet kapcsán. Vártam, ülepedjen az élmény. Meghallgattam pár podcastet is az írónővel, sok érdekességet megtudtam az átörökített traumákról és mintákról. Mert, hogy az Örökölt sors éppen ezekről szól egy gyakorló pszichológusnő tollából példának saját klienseinek elakadásait is bemutatva. Aztán most nem lehet tovább odázgatni, mert tegnap este...
Mikor még volt Twitter (az az igazi) órákat el tudtam tölteni azzal, hogy arról vitatkozzam idegen emberekkel, hogy mikor kell/illik feldíszíteni a karácsonyfát. Emésztgessük: órákat pazaroltam az életemből egy idegen véleményére.Most megint feltört a régi érzés, ahogy próbálom belakni a Twitter alternatívának szánt BlueSky-t. Nem is tudtam magamban tartani, hát íme : “Tényleg nem nekem való a...