Magyarországon a 2010-es évekre az internet penetráció növekedésével és az ingyenes blogketrecek létrejöttével egyre többen ragadtak klaviatúrát. Legtöbben hobbikról írtak, mások amolyan szakmai blogokat vezettek. Kedvenceim viszont az egoblogok voltak, ahol a szerző saját szemszögéből vizsgálta az őt érdeklő témákat. Különösen tetszett, hogy létezett még az önreflexió, hogy a bloggerek...
Szokatlan ez a reggel, hajnal előtt megébredek, egy álomtalan éjszaka után. Az ősi japán szimbólumra, az enzo-ra gondolok. Fehér papíron fekete tintával, kör alakban húzott alakzat, mely véget ér mielőtt a kezdőpontjához érne. Befejezettséget érzek. Ma van az utolsó munkanapom a gyorsétterem láncnál, ahol több mint két és fél évet dolgoztam. Ezek az első és utolsó napok mindig különlegesek, a mai...
Az aranyút a negyvenig ennek célkitűzésnek az elérését jelenti. Viszlát cukor, liszt, keményítők és üdv újra zsírok, rostok, zöldségek és húsok!
A szilveszterezés varázsát az is árnyalta, hogy fél órával éjfél előtt rákról beszéltünk, éjélkor meg valami furcsa szeszélytől eredeztetve be kellett vonulni a tévé elé és RLT-klubra kapcsolt a házigazda, mert „himnuszt” kell hallgatni. Utána az ország újra felfedezett, retró influenszer alkoholistáját, a Szomszédok Janka nénijét alakító Pásztor Erzsi köszöntötte a nézőket.
Ez a bejegyzés azt veszi végig, hogy ha a saját képgalériámat nézem, mi történt 2024-ben hónapról hónapra. Teljesen leíró jellegű, sok fotóval, kevés pátosszal. Igazi hajónapló.
A bejegyzésben végigveszem azt a 10 lépést, mellyel közelebb kerültem a pénzügyi tudatossághoz 2024-ben.
Milyen gyerek voltam? Milyen felnőtt lettem? Mi van a kettő között? Sokszor nyomaszt. Most kezdem megérteni a Szabó Magda felnőtt főszereplőit az Őzben, vagy a Freskóban. Valami mögöttük van és ahogy visszafordulnak, látják, hogy micsoda meglepő életútra vetül is árnyékuk.
Ritka alkalom, mikor vidékre szökhetek, haza a régi életem díszletei közé. Nosztalgia ez és mégsem, több annál. Ilyenkor lehetőségem van újraélni ezt az életet, amiből kiugrottam, ahogy lehetőség kínálkozott rá. Stockholm-szindróma ez vastagon. Ami érdekes, hogy nem a rossz dolgokra emlékezem elsősorban, hanem arra, hogy miként próbáltam velük megküzdeni. Volt azokban az időkben egy csomó...
Gyerekkori élményeken keresztül mutatja be az író a fizikai és digitális média közötti különbségeket. Elmélkedik azon, hogy a fizikai tárgyak birtoklása miért jelent értéket, szemben a digitális formátumok átmeneti természetével. A szerző a mai tartalomfogyasztás problémáit vetíti előre, és nosztalgiával emlegeti a múlt médiumait, amelyek maradandóbb értéket képviseltek.
Miután hosszú ideig elhanyagolta a sportot, az író újra felfedezte a mozgás örömét és fontosságát élete különböző szakaszaiban. A kezdeti nehézségek és egy sérülés ellenére sikerült visszatérnie a rendszeres edzéshez, aminek fizikai és mentális fejlődését köszönheti.