Vidékről származom, faluról, Szerbiából. Átéltem a dél-szláv háborút, aztán a NATO bombázásokat. Fél évig napi szinten, tizenkét órás áramszünetekkel, üres boltokkal és cserekereskedelemmel. Azokban az időkben a veteményes kertünk volt közel az egyetlen élelmiszer forrásunk és sokszor a termények a csereberék tárgyai.
Zörren a nagykapu, majd rozsdásan csattan, rá válaszol az udvar túlvégéből a kutyalánc izgatott földhöz csapkodása. Vendég jön! – kiáltaná a keverék, de jobb híján csak szalad pár kört, aztán úrrá lesz rajta figyelemzavara és már a galambokat lesi a góré tetején.
Június 28-án tartották Budapest belvárosában a Pride felvonulást. Lehetne ez egy pár soros hír, egy két önfeledten táncoló emberről készült fotóval illusztrálva. E helyett egész másról kell beszélni. Arról, hogy ezt a rendezvényt konkrétan betiltotta a magyar a kormány a gyülekezési törvény módosítására hivatkozva. A csel roppant ügyes volt, szándékosan a Pride-ot emelték ki, mint példát, amit be...
Mi marad utánunk?
Képek? Posztok? Kommentek?
Ez lesz az örökségünk?
Egy Google Drive mappába zsúfolt lét?
A Facebook-idővonalad lesz a sírköved?
Mindazmellet, hogy az ismeretlen szerző egy szànalmas műversben butítja le az életet és az emberi létélményt két szigetre meg tengerre, azért felötlik bennem: mi van ha néha egyszerűen nem is evezünk?
Több, mint egy évtizede itt dolgozom, adózom, álmodom, szeretek és sírok, káromkodok és biciklizek, kávézok és tüntetek, szorongok és nevetek. Bizony, Hector kapitányt horgonyt vetett itt, de ez a magyar tenger elég zavaros és a hullámzás egyre erősödik.
Puzsért hallgatok - pedig tudom nem kellene - és az utóbbi időben felvetette, hogy a rendszer süllyedése láthatóan megindult és szerinte egyre égetőbb a kérdés: ha lesz kormányváltás, akkor átadják-e a hatalmat, vagy valami sokkal sötétebb forgatókönyv vár ránk?
Nem könnyű visszanézni az elmúlt három hónap eseményeire. Még csak képletesen, vagy átvitt módon sem voltam képes papírra vetni. Sok ijedelem és szorongás van mögöttem, mert nagyon közel értem hozzá, hogy az utolsó közvetlen felmenőm, az anyám is meghaljon. Azt hittem fel vagyok vértezve ellene. Úgy képzeltem, hogy majd jön egy telefon: gyere haza gyorsan, meghalt. Temetés egy nappal később...
Magyarországon a 2010-es évekre az internet penetráció növekedésével és az ingyenes blogketrecek létrejöttével egyre többen ragadtak klaviatúrát. Legtöbben hobbikról írtak, mások amolyan szakmai blogokat vezettek. Kedvenceim viszont az egoblogok voltak, ahol a szerző saját szemszögéből vizsgálta az őt érdeklő témákat. Különösen tetszett, hogy létezett még az önreflexió, hogy a bloggerek...
Túl voltunk a bombázásokon, mikor 2000-ben elárasztották az utcákat az fehér alapon fekete, ökölbe szorított kezet ábrázoló plakátok. Az Ellenállás (Otpor!) feliratok egyre több helyen bukkantak fel, miközben egy, a NATO bombázások utáni társadalom fiataljai egyöntetűen kimondták: elég volt! Elég volt az egész évtizeden át tomboló, elvakult nacionalizmus kulisszái mögött zajló embertelenségekből...