Commentarium Hajónapló Hector kapitány tollából

Bibimbap kőbányai módra

B

Az Örsön az Árkádban ha evésre kerül a sor szerencsére van választék, persze kicsit ilyen osztályrendszert idéző módon. Az emeleten vannak a drágább éttermek, míg az alagsorban a „többiek”.

Így a mekiző cigány Marcsi biztos nem ül be kellemetlenkedni pad thai csirkét mazsolázó, franciát tanuló, multis Adél mellé az osztott vendégtérben. Az ég és a föld így elválik, a kerámia tányér és a műanyag tálca között horizontális sík feszül. Ahogy az olaj sem vízzel, úgy a Givenchy sem vegyülhet a Rexonával.

Persze majd a földszinti kijáratnál a két világ összeér. Lehet, hogy az egyik croissant, a másik családi kenyeret vesz a Lipótiban, de a lényeg mégis ugyanaz. Előbb-utóbb ugyanúgy állnak sorba a szembe lévő patikában aranyérkenőcsért. A gyerekszülés kínja úgy egyesül az egész napos meetingen ülés sóhajaival, mint az Örsön Kőbánya Zuglóval. Elkalandoztam.

Térjünk tehát vissza a eleségre és az alagsori Sakura Ramen kínálatára. Az étterem homlokterében szétvilágított üveg pultban tucat kínai kaják illegetik magukat: szomorú rizstésztakupac nyújt kezet a cukorszirupban úszó szezámmagos csirkének. Szikkadt tavaszi tekercsek bámulnak át a királyutcai hányás állagú csípős levesre.

De Te, szemfüles barátom ne hagyd átverni magad, mert a saját vendégtérben álló sörcsap mögötti, hideg neonfényben irizáló látványkonyhában, az unott arcú ázsiai legények csak a te, koreai marha bibimbap rendelésedre várnak!

A fizetés után ragadós asztali sorszámot kapsz, hogy azzal vonulj a kőműves dekoltázsukból felnéző Józsik és tetovált szemöldökű Marik között. Te, ma, nem plasztik tányérból fogsz XXL gungbao csirkét zabálni. Te étkezni fogsz itt!

Míg a felcsapó lángnyelvek villanásai jelzik étkünk készültét, bőven van időnk szemrevételezni az álmennyezetről alácsüngő műnövényeket, vagy a pult feletti kijelzőkön, lassított felvételen, fekete háttér előtt hulló zöldségeket, gyilkosan villanó kések mögül kikacsintó szusi tekercseket. Az áruházi front felé fordulva eltöprenghetünk rajta, mennyi forgalma lehet az átellenben lévő teaboltnak, csak, hogy a másik oldala tekintve a étterem túlsó végében megpillantva, idegesen feszengeni ne kezdjünk a falra függesztett, hatalmas LED tévén játszadozó kiscicáktól, miközben más, baljós gondolataink támadnak. Az a mondás, hogy a világhírű oszakai akvárium mennyezetig érő kiállító csarnokában, míg mindenki más a tengeri élővilág sokszínűségét csodálja, addig a japánok közös tudattalanjába egy bálnaszték emléke villan be. 

De idő nincs összekapcsolni a képzeteket, mert érkezik is vaságyastól negyven kiló, nem épp felszolgáló, mindinkább konyhai mosogató kinézetű pincérnő. Kezében ikeás bambusz tálcán serceg és füstölög az koromfekete, kerámia mélytányér, melyben ott lapul szerényen, mégis pazarul a bibimbap. Mellé kis kerámiatálkában vörös szósz jár, ami elsőre ketchup is lehetne, de ettől jóval több: csípős, vörös miszó várja, hogy mit sem sejtve belekanalazz. 

Ez a bibimbap nem egy „gyorsan bekapom” jellegű étel, várni kell rá, mint, ahogy alkimista vár a transzmutációra, hogy az üstben ólomból arannyá érjen a matéria. Mielőtt belevethetjük magunkat eme remek fogásba, szemrevételezzük tetején az egyszerű esztétika megtestesítőjét. A tükörtojást, melynek sárgája nem folyós, alakja szabályos kör és félig elmerült, fekete szezámmagok tarkítják. Alóla színes kavalkád kacsint ránk: vékonyra vágott zöldség csíkok, bambuszrügyek, sárgarépa forgácsok, sötéten csillogó gombaszeletek és izgalmas marhahús darabkák hívogatnak a tál mélyére. Mert tévedés ne essen, a volumenre kevésnek tűnő feltét valójában a köret és maga a rizs, ott lenn alatta lapulva, az a szenzáció.

Mit tudunk mi magyarok a rizsről? Vasárnapi levesek farhúsának hétfői kényszerű társaként ismerjük, töltött káposzta töltelékben ballasztanyagként, esetleg agyoncukrozott tejben kásává főve. Mostoha mifelénk, pedig ahogy minden kenyérnek ezerféle íze lehet, úgy a rizs is számtalan módon lehet ízletes. 

Titkos, parázna ünnep zajlik az izzó kerámia edény falai mentén, mert csak ez a módszer képes a párolt rizst úgy és olyan módon felforrósítani, hogy aranysárgává és ropogóssá váljon. A közvetlenül utána következő réteg is kicsit más, szárazon forróbb, aromásabb, mint az edény közepe táján lévő. A mágia akkor kezdődik, mikor mindent jól átforgatva, a titokzatos, ötödik ízt kölcsönző, vörös miszóval összevegyítve előáll ez a textúrájában és ízében is egyedülálló kombináció. 

Igen, így is meg lehet dicsőülni, ilyen profán módon, Naturaqua-val csillapítva a szánkat és lényünket is elöntő forróságot, egy ilyen tikkasztó nyári napon. Mégis!


Discover more from Commentarium

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

A szerzőről

Hector Kapitány

Hector kapitány, alás szolgája!
Szeretem a medvecukrot, a könyveket és az Adriát. A többi meg úgyis kiderül ebből a commentariumból.

1 kommentár

Kommentár írása

Commentarium Hajónapló Hector kapitány tollából

Címkék