Közéletről utoljára akkor írtam, mikor kibukott a kegyelmi botrány, mert habár napról napra történt valami gyomorforgató, az ingerküszöböt az vitte át igazán. A kormány által addig kommunikált valóság megrepedt és az addig oly cinikus és folyamatos ordibálás megszűnt. „Szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik”. És ez a csend árulkodóbb volt bárminél. Ebben a csendben pedig ott hallatszott a Magyar Péter interjú hangja a Partizánon.
Klasszikus tévét évtizedek óta nem nézek, online közvetítést élőben még úgyse. Ám azon a vasárnap estén mégis kiguvadt szemekkel követtük, ahogy a képernyőn Varga Judit, akkor már csak ex-igazságügy miniszter ex-férje, mint elszabadult hajóágyú, a Fidesz csecséről leválva, olyan meredekeket állít, amikről sejtettük, hogy igaz, csak nem tudtuk biztosra.
Egy voltaképpeni NER lovag lett a magyar közélet főszereplője, aki a első beszélgetésében még „rossz viccnek” nevezte, hogy valaha is politikai pályára lépjen. Ehhez képest alig fél évvel később már ott tartunk, hogy 30%-ot szerzett Tisza névre hallgató pártjával az EU parlamenti választásokon.
Hogy hogyan jutottunk idáig? Hogy hogyan avanzsálódott a hatalom kegyeltje szabadságharcossá? Röviden: a magyar emberek ráuntak a Messiásvárásra és Magyar minden megnyilatkozását felerősítve Messiáscsinálásra váltottak. A FIDESZ pedig végzetesen elszámolta magát, mikor a hangfelvétel nyilvánosságra hozása után Varga Juditot beküldték Hajdu Péter bulvárműsorába, hogy családon belüli erőszakról beszéljen. Az a nő, aki hivatali ideje alatt azt vallotta, hogy Magyarországon a női jogok rendben vannak és nincs szükség az isztambuli egyezmény (a családon belüli erőszak nemzetközi elítélésére) ratifikálására.
A bicskei gyerekek iszonyatos ügye, az azt követő kegyelmi botrány, az egyházi befolyás (Balog Zoltán menekülése és ájtatossága) és a papíron a nemzet egységét hirdető köztársasági elnöki intézmény szemünk előtt történő elkurvulása sok volt. Több ez, mint, amit még meg lehet magyarázni. És ezt mindenki látta. Erre mindenki felkapta a fejét. És megfogalmazódott a változásra való igény, amely most egyre több szavazót csábít át Magyar Péterhez.
Gyerekorom óta érdeklődöm a politika iránt, tüntetésekre jártam a szüleimmel – Duna-tüntetés, Nagy Imre-újratemetés –, 11 évesen már országgyűlési közvetítéseket néztem. Ennyi. Nekem ez a hobbim volt. Ha ez képzésnek számít, akkor ez volt a képzés.
Magyar Péternek minden meg van bocsájtva és el van nézve – vagyis most úgy egyelőre úgy tűnik. Az eddig Orbán és Gyurcsány személyére jellemző szektás rajongás kezd irányába is kialakulni. És itt érkezünk el a tényhez, miszerint Magyar Péter most van némi túlzással „kvantum szuperpozícióban”. Bármi lehet belőle és az ellenkezője is. Most olyan legitimitás van mögötte, amely az EU parlamenti választáson hozzá segítette a Tiszát, hogy sikeresen kiöntse ezeket a politikai ürgéket a járataikból. A nyomorult LMP, a gellert kapott Momentum, a viccnek is rossz DK-MSZP-satöbbi összefogás pártjai megmérettek és oly könnyűnek találtattak, amiből csak a lemondás és feloszlás marad, mint levonandó konzekvencia.
Magyar Pétert sérthetetlenné tette a belé vetett hit. A lejárató kampányokra költött milliók hatástalannak bizonyultak, mi több kontraproduktívnak. Az elöregedett fiatal demokraták, élükön a tekintélyes pocakkal guruló Orbánnal egyre vállalhatatlanabbak. Az ereszen csúszó Szájer, milliárdos Mészáros, Moszkvába járó Szijjártó, kokainozó Deutsch és a többiek simán alulmaradnak Magyar Péterrel Ludas Matyit idéző (bármilyen röhejes is legyen milliós fizetésekkel meg pozíciókkal ez a hasonlat) népmesei alakjával szemben.
„A nemzet – talán – nem csak a közös tévhitek klubja. (De igen.)”
Bödőcs Tibor : Addig sem iszik
Személy szerint úgy gondolom jelenleg, hogy Magyar Péter eszköz. Ágyú, légkalapács, robbanószer a hatalom alagsorában. Nem várt természeti katasztrófa, amely legitimitását csak erősíti a mostani kormány pávatánca az Oroszok és a nyugat között. Még várunk, várjuk, hogy a rengés erősödik-e, hogy mikor jelenik meg pár ismert politikus, közéleti szereplő, esetleg a NERből ugyancsak kiugró káder Magyar mellett.
Magyar Péter veszély is. Egyrészt a maga jogán, mert kommunikációja és agresszivitása potens politikussá teheti. Másrészt a rázúduló össztűz szétégetheti egy ember lelkét, elvághatja a valóságtól. Ha pedig elmerül a hatalomban, akkor borítékolható a megmérgeződés. Orbánon volt ez az út igazán szépen végig követhető. És Magyar Péter is rálépett erre az útra. Az a kérdés, hogy a megfigyelés által, mikor omlik össze ez a szuperpozíció és mikor derül ki, hogy kivé akar válni.
Azért mindenképp hálás vagyok, hogy a politikai élősködőket és a hatalom legitimitását eddig jelentő Gyurcsányt sikerül asztal alá söpörni. Hogy nemzeti jelképeket, jelmondatokat is elkezdett visszavenni. Mert a FIDESZ elmúlt 14 éve több árkot ásott közöttünk, mint amennyinek a betemetésére szerződött. Hiába kettős állampolgárság és nemzetegyesítés, ha elkezdjük ideológiák mentén megosztani az embereket. Hiába a közös nyelv, ha kórházak és iskolák helyett a vezetés fociakadémiát meg stadiont épít. Mit sem ér a kokárda a mellünkön, ha miután az oroszok betörnek a külügyminisztérium informatikai rendszerébe teára jár a külügyminiszter hozzájuk, és barátság érdemrendet tűznek az ő mellére.
Két év múlva minden kiderül.
