Bő tíz éve már, hogy megvettem az első jogtiszta Windowst, mikor még azzal házalt a Microsoft, hogy a 10-es lesz az utolsó, de mindig aktuális kiadásuk. Ezzel együtt előfizettem a Office és OneDrive csomagjukra is. Megérősnek és kényelmesnek tűnt, mert „ökoszisztémát” alkotott minden eszközöm. Egészen 2023 júliusáig, amikor megvettem az iPhone-om.
A technológiában a radikális döntéseket preferálom, ezért is hagytam el a Google szolgáltatásait már korábban, különös tekintettel a Gmail-re. Akkor úgy vélekedtem, hogy ha már odaadom a privát adataim, akkor legyen az mind egy cégnél.
A Microsoft érám egyrészt azért ért véget, mert meguntam a gyermekbetegségeit (erről talán majd egyszer hosszabban is írok). Másrészt az utóbbi években a magánszférámat is igyekeztem körbebástyázni a közösségi hálózatok elhagyásával, digitális nyomaim eltakarításával. A mindenhová bepofátlankodó MI pedig kezd nagyon zavarni.
A technológiával kapcsolatos, évtizedes optimizmusom mára a tőle való szorongássá aszalódott. Nyilván ehhez hozzájárultak a nemzetközi botrányok, mint amilyen a Cambridge Analytica és a Facebook esete, a Snowden ügy, vagy hazai területen a Pegazus ügy.
Végül a személyes adatmentési stratégiám is megváltozott és igyekszem nem mindent a felhőre és nagy tech cégekre bízni. A merevlemez árak megfizethetővé teszik a külső és szeparált tárolást is, így ebbe az irányba indultam el.
1. réteg – mentés helyben
Mivel a telefonom iPhone és a laptopom egy MacBook Air, ezért az iCloud (50GB-os csomag) lehetővé teszi, hogy a kulcsfontosságú fájlok és a galériám is meglegyen mind a két eszközön. A fényképeimet eleve minimalista szinten tárolom, vagyis egy nyaralásról ha készül is mondjuk 1200 fénykép, azt pár héten belül redukálom 150 igazán fontos vagy jól sikerült képre, a többi meg mehet a kukába. Videókat ritkán készítek. A dokumentumaim zöme meg főleg szöveges fájl, azok is platformfüggetlen txt, vagy markdown formátumban, hogy a lehető legkevesebb helyet foglalja.
Az Macbook-hoz van egy 1 TB-os külső tárolóm és oda mennek a heti TimeMachine biztonsági mentések. A multimédia – filmek, sorozatok, zenék – egy kompakt kis házi szerveren laknak. Semmi fancy, csak egy Asus Mini PC Plex-el meg Docker konténerekkel, 0-24 ben bekapcsolva, 1 TB tárhellyel.
Ehhez is tartozik egy 1 TB-os külső merevlemez, amire a zenei katalógusomat másolom, pár manapság már ritkán elérhető filmmel vagy sorozattal egyetemben, illetve a Docker konténereket mentem rá.
2. réteg – mentés helyben, de fizikailag távol, többször
Mikor elutazom anyámat meglátogatni, akkor mindig viszem magammal a fentebb említett merevlemezt és régi, otthoni asztali gépemre (amit csak évente párszor használok, míg ott vagyok) rámásolom a tartalmát. Így már redundánsan megvan még kétszer ugyanaz, ami a nappaliban lakó mini PC-n, de nappalitól több száz kilométerre is.
Mivel anyámnak van saját, tőlem megörökölt még öregebb PC-je, amin amúgy is csak pasziánszozik meg facebookozik ezért arra is kimásolom a hordozható lemez tartalmát.
3. réteg – összevissza mentések, új szolgáltatások, self hosting
Miután felfedeztem – jó későn – magamnak a Docker-t, elkezdtem kísérletezni alternatív alkalmazásokkal.
Pl. az Immich nevű Google Photos alternatívával, ami egy nyílt forráskódú, Dockerben futtatható alkalmazás. Lévén helyben fut minden, ezért hálózaton kívülről nem is lehetne elérni, ha csak nem értünk nagyon jól a routeren keresztüli port mágiához. Én nem értek hozzá és kedvem sem volt vele bíbelődni, ezért kapóra jött a Cloudflare Tunnel mint olyan.
Kell hozzá egy megvásárolt domain, azt rá kell kötni a Cloudflare fiókra, onnan kell egy beállítófájl a PCre és voálá: a nappaliban futó szerver portjaira kirakott docker alklamzásokat el lehet érni a megvásárolt domain subdomainjein.
Mondjuk van egy Plex szervered, akkor azt böngészőből bárhonnan el lehet érni pl. a plex.domainem.hu címen keresztül.
Így most már az iPhone galériája is rendszeresen be van töltve az Immichbe, bárhol elérhetem. Erre még ráépült több, más olyan docker app is, amivel szolgáltatások egész sorát tudom magamnak, ingyen hosztolni. Mi van ha elfogy a nappaliban a miniPCn a hely? Rákötök egy újabb merevlemezt és már meg is dupláztam a kapacitást.
Mivel a docker konténereket is mentem rendszeresen, ezért pl. a képek ott is megvannak.
Nyilván ez most így leírva olyan, mint az őskáosz, de a terv az, hogy ha ezek a saját magam hosztolt docker cuccok beválnak hosszú távon, akkor már csak azokat használom a jövőben és nem bővítek iCloud csomagot.
Zárásul – miért nem NAS
Hosszas tépelődés előzte meg az irányt. A kézenfekvő all inclusive megoldást egy NAS jelentette volna, de a minőségi cuccok ára túlzó volt számomra, míg a kapacitásuk, vagy a redundáns, dupla lemezes tárolásuk igencsak túlzás lett volna. Egy másfél szobás lakásban pedig már nem igazán maradt helyünk, ahová elrakhattuk volna és ne zavarna a NAS keltette zaj.
Stratégia, de minek?
A másik sokszor nekem szegezett kérdés, hogy egyáltalán minek biztonsági mentés?
Ekkor egy kedves, átlagfelhasználó ismerős történetét mesélem el. Volt egy android telefonja, a Google backup nem volt bekapcsolva, a telefonja totál káros lett. Mindene: kontaktok, fényképek, fájlok, zenék, jelszavak, fiókadatok, beállítások, stb. elveszett. És ennyi a sztori.
És neked van stratégiád? Te hogy oldod meg a saját adataid biztonsági mentését?
