Magyarországon a 2010-es évekre az internet penetráció növekedésével és az ingyenes blogketrecek létrejöttével egyre többen ragadtak klaviatúrát. Legtöbben hobbikról írtak, mások amolyan szakmai blogokat vezettek. Kedvenceim viszont az egoblogok voltak, ahol a szerző saját szemszögéből vizsgálta az őt érdeklő témákat. Különösen tetszett, hogy létezett még az önreflexió, hogy a bloggerek...
Szabó Magda – Az őz
Nekem is volt Angélám (talán mindenkinek van), akinek jobb élete volt, vagy több lehetősége, okosabb volt, esetleg szebb és büszke is volt rá mindenki, aki csak ismerte, míg én egy életen át csak középszerű, és persze irigy, na meg szegény.
Frank Herbert – A dűne messiása
Keringenek olyan vélemények, hogy a Dűne második kötete gyengébb lett, mint az első kötet. Számomra épp ellenkezőleg hatott: egy másik síkra helyezte Paul történetét, miközben folyamatosan tágította a Dűne univerzumát, megismertetve új frakciókkal és azok érdekeivel. Valóban több benne a politika és a filozófia, de szerintem ez jó tett neki és aki szerette a Trónok Harcát, az ezt a részt is...
A Csúfok (Uglies), avagy hogyan fénymásoljunk YA toposzokat szemtelenül?
Mivel épp egyedül voltam, ezért feltettem rulettre a szombat estémet és rávetettem magam az első szembejövő Netflix filmre. A Csúfok megtekintése nem volt szekunder szégyenérzet mentes, sőt a film felénél öntenem kellett magamnak egy pohár bort is, hogy valahogy eljussak a végéig. Mint kiderült, egy közepesen népszerű YA (young adult – tini?) regénysorozat első részének adaptációját...
Frank Herbert – Dűne
Lám én csak 37 éves koromban fedeztem fel a Dűnét magamnak. Köszönhető ez leginkább annak, hogy a filmes és sorozatos világ is adaptálási lázban ég. Az Apple Alapítvány sorozata Asimov művéhez terelt, míg Villeneuve Dűne feldolgozása Herbertéhez. Korom okán többször láttam a Lynch adaptációt is és sokat hallottam a Jodorowksy soha meg nem valósult víziójáról is. Ami közös és vonzó az...