A 90-es években, falun, a szüleink már-már legendásan naivan választottak meséket a tékában. Nem érthették, se nem követhették, hogy a korszak kreatívjai miként kísérleteznek új formátumokkal, extrém történetekkel, frissnek ható stílusokkal. Ilyen szerencsés véletlenek köszönhetően láttam pl. a Nyolcadik utas a halál ihlette, vérben tocsogó, japán animét is vagy éppen a Bátor kis kenyérpirítót. Utóbbi igazi kakukktojás mert ugyan a Disney bábáskodott a projekten, hogy aztán egy kisebb stúdió valósítsa meg azt, Tajvanon.
Hogy mitől traumatizáló ez a mese ? A Toy Story előfutárának is tekinthető rajzfilm központ témája, hogy öt háztartási kisgép(szerűség) egy hétvégi házban várja gazdája visszatérését, ami már évek óta húzódik. Mindennapjaik főleg takarítással és vágyakozással telnek, amíg a Kenyérpirító felveti, hogy utána is mehetnének, meg is kereshetnék.
A furcsa társaság (a kenyérpirító, egy olvasólámpa, egy rádió, egy elektromos takaró és egy porszívó) akkumulátorral és görgős székkel felszerelkeznek vág neki a vadonnak. Amolyan vándorfilm ez, sok kalanddal, mi több dalokkal, mégis az egész egy ilyen gellert kapott lövedék.
Számomra a kenyérpirító rémálma (a film első felében) volt a legijesztőbb gyerekként, amikor önnönhibáján kívül odaégeti a pirítóst, ezzel tüzet okozva, magára szabadítva a gonosz tűzoltó bohócot, csak hogy végül villák üldözzék és, hogy egy kád víz felett kapaszkodva találja magát. Az álomlogika és az események összefüggéstelensége még félelmetesebbé teszi a jelenetet. Ez a fajta történetmesélési elem nem volt amúgy sem szokványos gyerekfilmeknél.
A Bátor kis kenyérpirító erénye, hogy szépen bontja ki a karaktereit és szinte mindenkinél van karakterfejlődés is. Az igazán érdekes viszont az, hogy most, felnőtt fejjel újranézve sok olyan részlet is jobban kidomborodik, amit gyerekként nem vettem észre.
Felnőtt témák
A rajzfilmet górcső alá véve eljutunk olyan témákig is, mint pl. a létezés értelme, vagy éppen értelmetlensége, ami háztartási gépek esetén meglepő ugyan de gondoljuk csak tovább. Ha nincsenek használva, csak ott vannak hagyva valahol, akkor mi értelme a létezésüknek? Minden nap kitakarítják a házat, amiben hagyták őket, de ez sem enyhíti a megélt céltalanságukat. A saját identitásuk végtére is éppen abból a függésből származik, hogy valaki számára készültek és ha nincs senki, aki használná őket, akkor értelmét veszti az élet.
A másik főbb téma a haláltól, elmúlástól való félelem, ami használati tárgyak esetén nehezen értelmezhető vagy átélhető, egész addig, míg hőseink nem kerülnek először koca ezermesterhez, aki bármit szétszed az alkatrésziért, később pedig a szeméttelepre, ahol bezúzásra váró autók éneklik búcsúdalaikat.
A vásárlói kultúrának és a kapitalizmusnak is üzen a film, amikor a kisgépek gazdájának új házában találkoznak a modern berendezési tárgyakkal. Mindegyik nagyon kedves és udvarias, miközben el van magától telve: bármit jobban csinál bármelyikőjük, mint lesajnált elődeik.
Eredete
Közösségi élményt jelent a számomra, hogy számos videót és nosztalgiázó írást találtam a Bátor kis kenyérpirítóról, vagyis ebben a posztmodern korban, lassan 30 évvel a rajzfilm bemutatása után is vannak, akik rácsodálkoznak szabálytalan bájára.
A kutatás során derült ki, hogy a rajzfilm az történetét egy azt 5 évvel megelőző gyerekkönyvből merítette, amit ameriaki egy sci-fi író –Thomas M. Disch– írt, „A bátor kis kenyérpirító: esti mese háztartási kisgépek számára” címmel.
Disch felnőtteknek szánt műveiben főleg társadalmi kérdésekkel foglalkozott, így ez érződött az eredeti művön is. Ám bármilyen meglepő, közel sem volt ennyire félelmetes és ott a történet végén a kis csapatot egy idős néni fogadja be, hogy újra szolgálhassanak valakit.
A 1985-ös rajzfilm adaptáció hangulatát, átdolgozott narratíváját a rendezőnek, Jerry Rees-nek köszönheti. Res a Disney-nél tanult és olyan kortársakkal büszkélkedhet mint pl. Tim Burton. Éppen túl volt a „Róka és a kutya” és a „Tron” animációs munkáján, mikor megkapta a projektet, aminek életútja legalább annyira kalandos és hajmeresztő, mint maga a rajzfilm.
Nem is tudom mihez kezdenénk, olyan kitartó kockák nélkül, akik mélyére ásnak egy-egy ilyen műnek, sőt még lehetőségük is van megkeresni a produkció rendezőjét egy interjúra! Alan De Oliveira megtette és neki hála sok érdekes részletet is megtudhatunk pl. arról, hogy hogyan próbáltak személyiséget kölcsönözni a főszereplőknek, vagy hogyan történt a szinkronizálásuk. Sőt még az is kiderül, hogy a mezőn éneklős jelentben a szomorú sárga virág színét szándékosan igazították Pokrócka sárga színéhez.
Íme az interjú:
Összegzés
A 80-as évek nosztalgiahulláma engem is megcsap néha és ilyenkor előveszek egy-egy régi címet. A Bátor kis kenyérpirító önmagában is szórakoztató és elgondolkodtató, de a vele kapcsolatos kutató munka során napvilágot látott tények, keletkezésének históriája is van ennyire élvezetes.
Eszembe juttatja azt az őrületes mennyiségű munkát és kérlelhetetlen maximalizmust, amivel a modern kor előtt dolgoztak az animátorok. Pl. az 1986-os Akira vagy bármely korai Ghibli mű kapcsán csak tátom a számat: ezek a szakemberek tényleg képesek voltak a csodára: állóképekből gyönyörű, mozgó történetet fonni.
Ha rám hallgatsz, akkor mindenképp eredeti szinkronnal nézed, felirattal, mert a magyar szinkron borzasztó. A legkisebbnek és gyerekesebbnek szánt szereplő, Pokrócka magyar hangját Micimackó szinkronszínésze adja, ami totális mellényúlás. Szóval csak az eredetivel!
