Netflix pörgetés közben leltem Jennifer Lopez akció sci-fijére, ami sokat is markolhatna, de megelégszik a műfajra jellemző klisék arcunkba köpésével. Mindezt teszi úgy, hogy közben felmerül egy csomó érdekes kérdés is a történet világával kapcsolatban.
A történet szerint a nem túl távoli jövőben a mesterséges intelligencia továbbfejlesztésével az autonóm gépek az élet minden területén megjelennek. Eközben egy lelkes kutatónő egy új interfészen dolgozik, amivel egy ember és egy MI képes szorosan összehangolódni idegrendszeri szinten, így kiaknázva egymás képességeit. Laborjában együtt neveli lányát – Atlast – és a kísérletben résztvevő androidot egész addig míg valami félre nem sikerül, az android MI-je kitör a programozásából, megszökik, közben meghekkeli a többi gépet is az egész bolygón. Kitör egy gépek és emberek közti háború, melynek végén a történet antagonistája az űrbe menekül. Pár évtizeddel később a kutatónő lánya adatelemzőként tengeti napjait, mígnem anyja gyilkosának egyik samesza elő nem kerül. A kihallgatása után kiderül, hogy egy távoli bolygón szövögeti sötét terveit a fő gonosz, így egy hadihajónyi gyalogososztag egy sor AI-al szerelt robotpáncéllal megindul elkapni. Természetesen JLO karaktere addig kardoskodik, hogy ő is velük mehet, mint tanácsadó, hogy aztán az orbitális pályára állva azonnal le is lőjék őket a fenébe. Atlast ép időben dobják be robotpáncélba mielőtt mindenkit kiszippantana a turbulencia.
Ami ezután következik, az egy laza egy órás fércmű, amiben Atlas „összebarátkozik” a harci ruhája páncéljával, egész addig a szintig, míg hajlandó felvenni néhai anyja által feltalált interfészt, hogy összeszinkronizálódjanak a szereplők. Közös erőfeszítéssel megkeresik a lázadó androidot, akiről kiderül, hogy a lelőtt katonai hajó bolygópusztító rakétáit akarja visszaküldeni a Földre. Jön egy kis lassított felvételes verekedés, majdnem meghalás, majd totális győzelem.
A film bizonyos motívumai nagyon ismerősek voltak, mígnem el nem kezdtem felidézni saját korábbi filmélményeim. Hát íme a nem teljes lista.
- lázadó android = Szárnyas Fejvadász
- háború a gépekkel = Terminátor
- robotpáncélok = bármely japán, mecha anime
- szinkronizálódás a robottal = Neon Genesis Evangelion
- katonai különítmény, szakértővel elmegy egy idegen bolygóra = Bolygó neve: Halál
- bolygó légkörét felgyújtó bomba = a Trinity atombomba teszt előtti általános félelem
És ezek csak konkrét áthallások. Aztán vannak itt azért sokkal érdekesebb kérdések is, amelyek vagy a film világát pedzegetik vagy az írók középszerű történetvezetését.
Az, hogy Atlasz-nak nevezik a főszereplőt (vélhetően a görög mitológia titánja után, aki vállán tartja az egész világot) szájbarágós. Persze, amikor kiderül, hogy gyerekkori énjének milyen felelőssége van az android elszabadulásában, kicsit érthető, de ne feledjük a neve adott volt, a sorsa csak később rakódott rá.
A film által vázolt jövőben Atlas sakkozik (nyilván mi mással is lehetne ettől jobban rámutatni, hogy tessék, zseni) és természetesen megnyeri a játszmát a nappalija MI asszisztense ellen, amit lenyűgöző teljesítmény, úgy hogy a jelenünkhöz viszonyítva már legalább húsz éve lehetetlen gépeket sakkban megverni.
A film világa utópisztikusnak hat, ami felveti a kérdést, hogy mi szükség van ezekre a hadsereg által fejlesztett AI harci páncélokra és pontosan milyen feladatokat is végez a kommandós osztag?
Az is felvet pár kérdést, hogy az emberek millióinak halálát okozó robot lázadás kitörésének origójában lévő laborban, az egyetlen szemtanú és túlélő Atlas kihallgatása mennyire volt alapos. Lévén a film nagy fordulata, hogy kiderül tulajdonképpen a főszereplővel való szinkronizálódás miatt szabadulhatott el ez a bekattant kenyérpirító.
Ha már fő gonosz: elcsépelt motiváció, miszerint az emberiséget azért kell kiirtani, mert az tönkre teszi a bolygót. De majd jön ez a mesterelme ázsiai kinézetű android, leégeti a megszerzett rakétákkal a légkört (ízlelgessük már ezt egy kicsit ökológiai szempontból), majd a túlélők felett gyámkodva megteremti a jobb világot. Jó-jó nyilván légkörre csak biztos az embernek van szüksége és ez a jól átgondolt stratégia nem jelenti-e a földi élet koporsójába vert utolsó szeget…
Összegzés
Egy unalmas estére elmegy, ha nem látta az ember a korábban citált műveket. Jennifer Lopez játéka középszerű, míg mindenki másé a rossz és tűrhető között ingadozik. Igaznak látszik a tézis, miszerint a történeted minőségére globális hatása van a jól megírt és kibontott antagonistának. A robotpáncél AI-ja és az Atlas közötti viszony meglepetések nélkül járja be predesztinálható útját.
Ami tetszett
Habár CGI, de a robotpáncél jópofa volt. A humora is tetszett, ahogy az organikus és gép szereplő lassan egymásra talál.
Ami nem tetszett
A sok máshonnan kölcsönvett történet motívum nem állt össze egy koherens egésszé és már nagyon unalmas, hogy ember menti meg a világot, egy utolsó pillanatban vesztes helyzetből. Ez tényleg főben járó bűn nálam, ha történetmesélésről van szó.
