Commentarium
Augusztus másodikán, reggel hétkor 27 fokban ülök és kávézok vajdasági házam teraszán. Szinte hűvösnek hat a levegő a lábam körül. Korábban elképzelhetetlen hőhullámok – amiket hőkupoláknak kereszteltünk – bénítják az életünket rábírva bennünket, hogy átértékeljük ezt a létezést. Szerintem lassan nincs ember, aki vitatná az éghajlatváltozás tényét, kicsit úgy, mint amikor a zuhanó repülőn percről […]
Alkonyban sétálok a templomi búcsúra készülő falum utcáin. Tizenöt éve írtam már erről egy lelkendező blogbejegyzést. Magasztaltam a készülődés báját, ahogy minden háznál ablakot mosnak, portát rendeznek, finom fogásokat főznek, vendéget várnak vidékről. Hogy ezt a nyárközépi ünnepünknek a saját optikámból sosem elsősorban a falu templomához volt köze, hanem gyermekkorom nyári szünidejeinek félidejéhez. A piactéri […]
Öt napja álltam a koporsója előtt. Rajta a drága virágdísz, mert egy életet töltött el a szegénységben, ami mindig mérsékletre intett bennünket. Néztem a virágokat, miközben a pap a búcsúbeszédet mondta, valóban szép lett, de ott is csak azt éreztem közben: nem elég. Ha ki sem látszana alóla az a koporsó, akkor sem elég.
Vonzanak ezek a szomorú, melankolikus utazások. A gyász itt nem pusztán motiváció vagy narratív eszköz: a gyász maga a történet magja. Digitális médium mivolta ellenére – vagy talán épp ezért – segítheti a gyászmunkát.
Nem vallomás akar lenni, hisz szükségtelen lenne marhaságokkal terhelni a kedves olvasót, viszont egyik olvasóm megkérdezte, hogy mi is bajom tulajdonképpen? Jogos a kérdés, ezért hát tartozom egy kimerítő válasszal neki, mindenkinek és legfőképp magamnak. Köztudott, hogy mindenkinek vannak hangulatingadozásai, hisz az ember állandó és mindenkori temperamentuma sohasem tekinthető egy stagnáló szintre beállított szabályzókapcsolóra. Vannak […]
„Mindegy mennyivel kezded, a végén sokkal kevesebb lesz.” Sokat gondolkodtam, már megint. Ezt talán már megszokták tőlem a körülöttem lévők. Amikor pedig ilyen állapotba kerülök, az az néha valami értelmes is elhagyja ezt a bomlott elmét, akkor jönnek általában azok a mély, realisztikus formák, melyekbe érzelmeim öntöm. Ez a „sablon” pedig nem más, mint a […]