Kedves Hajótörött! Kétségtelenül izgalmas időszakon vagyunk túl, ami kapcsán kénytelen voltam visszacsöppenni a híroldalak napi, sőt, percről percre valóságába.
A 444.hu cikkéből a szemünk előtt bontakozott ki egy olyan botrány, amely példa nélküli az múlt másfél évtizedben és belpolitikailag csak a híres őszödi beszédhez volt mérhető. És ez az ügy azóta is hömpölyög, mint valami kisgömböc, felfal mindenkit, akinek a neve felmerül vele kapcsolatban és nem úgy néz ki, hogy a mese végén majd felhasítják és minden áldozat sértetlenül ugrik ki belől.

Nem, ez a magyar mese, most egész máshogy alakul.

A társadalmat széthasító, csoportokra szaggató, egymással összeveszítő politika és a halom kufárainak tévedhetetlenségébe vetett hit mind megkérdőjelezhetővé vált. Fontos fordulat ez, mint, ahogy az is hogy több tízezer embert az utcára tud szólítani pár tartalomgyártó youtuber, míg az úgynevezett “ellenzéki” politika már nem érdekel senkit.

Tényleg az volt az első reakciójuk, hogy azonnal a hatalomért kezdtek tusakodni? Ahogy megüresedett a köztársasági elnöki szék láttán, csak arra tudtak gondolni, hogy a következő méltóságos ülepet közösen válasszák meg?

Látszik, hogy ők maguk is a probléma részei és már annyira és annyiszor lejáratták magukat, hogy egy szatirikus komikus youtuber, Pottyondi Edina sokkal erőteljesebb, lángolóbb beszédet képes prezentálni a Hősök terén, mint az öltönyös-kosztümös pojácák az elmúlt másfél évtizedben.

Összességében nem a kormányváltás a cél, hanem egyáltalán a gondolati berendezkedésünk leváltása. Nem mi vagyunk a politikusokért, hanem ők miértünk. Ők az emberek képviselői, közszolgák, akik ideológiáktól függetlenül is saját népük kívánalmainak és jólétének eszközei és nem uzsorásai. Egyszerűen számon kérhetőek kellene, hogy legyenek.

A sok milliárdos plakátkampányaikkal kinek akarnak üzenni? A magyar társadalmat akarja a hatalom átformálni? Nem erre adtak felhatalmazást a polgárok! Nem azt kérték, hogy mossák át az agyukat és hergeljék őket egymás ellen. Úgy gondolom, hogy az bizonyos kétharmad sem ezt kívánja, hanem békét, jólétet, kiszámítható és fenntartható jövőt.

A hatalom magában rejti az árulást és unásig ismert toposz tudom, de a hatalom annak a kezében bizonyosan rossza helyen van, aki csupán a hatalomért magáért áhítja azt. Ezek a köpönyegforgató parlamentlakók pedig csupán hatalomra éheznek. Hogy hová bomlik ki ez az ügy fél év múlva, és mire fogunk belőle emlékezni, még nem tudom. Az biztos, hogy most jól láthatóvá vált a korrupció és romlottság, amely minden hosszan regnáló rendszer sajátja, oldaltól függetlenül.