Véget ért az uborkaszezon a közéletben is, amit méltóképp zárt le a matyó lotyó Góth Tabi nem túl keresztényi családi fordulata: megfricskázták a mély magyar, konzervatív család anyát, aki rögtön ki is baszta a hasonlóan semmirekellő celeb szakács Krauszát. Szerencsére mind a kettőjük megy haknizni őszre valamelyik kereskedelmi tévébe. Nagy úr a guruló forint, ugye.
Ahogy itt csámcsogtunk ezeken a teljesítménytelen senkiken, úgy eset ki a falat a szánkból, mikor jachtozó-kurvázó, nemzeti sportjelképünk, a hazafi, talpig becsületes Borkai Zsolt besétált a Partizánba és azzal a lendülettel fel is adta renoméjának az utolsó kenetet. A szó veszélyes fegyver és van, aki fegyvertelen. Hát a Zsolt az volt. Érezhette, hogy nem sikerült egy nyelvtanilag kerek, bővített mondatot sem kinyögnie a 6 (hat) órás interjú alatt, hát letiltatta. A Gulyás Marciék meg azt gondolták: “meg a lónak a faszát; ha már mi végig kellett üljük ezt, akkor lássa már mindenki!”
De ezek csak fodrocskák azon a fostengeren, amin itt hullámzunk mindahányan. Megdöbbentő, de nem váratlan fordulat, hogy ez volt a legmelegebb év, mióta a meteorológus kollégák serényen mérik. Az általános közhangulat már lépést sem tud tartani vele, hogy éppen melyik válságtól kellene pocsékul éreznünk magunkat. Főleg Magyarországon, ahol van ez a jelenlegi politikai berendezkedés a rekord magas államadósságával, eltapsolt és mostanra elzárt EUs pénzekkel, álhírgyárakkal és gyíkemberhívő, oltástagadó, lapos földesekkel.
Ám, politikai változik, ahogy a kultúra meg a gazdaság is, ez is majd lecseng, jön egy újabb erős ember, akire nyugdíjasok elsőáldozó fejjel tekinthetnek fel a rozoga Kádár kockájukból, aki majd jól megmenti őket az aszályok okozta terménykiesés miatti élelmiszerhiánytól meg a szélsőséges időjárási eseményektől. Mint amilyen most éppen elmossa Bulgáriát meg Görögországot.
Hogy aggódom-e? Klíma szorongok-e? Celebofóbiám az van. A klímaváltozásért meg aggódjon az, aki gyereket csinált, mondjuk a Tóth Gabi meg pesti dugóban egymaga a négyülésesben araszoló autós, aki BKV-val vagy biciklivel már régen ott lenne ahová indult.
Én kihajózok ezen a boomer-doomer vitorláson matrózaimmal a tengerre keresni valami unatkozó sellőt egy kis piros pacsira.