Csak vége lett! – búcsú Orbán rendszerétől

Alig száradt meg a tinta a honosítási okiratomon tizennégy éve, szinte azonnal szedtem a sátorfámat és Magyarországra költöztem. Nem a vitrinnek akartam tartogatni az állampolgárságom. Egy kis falu után Budapest nagy változás volt, de megszoktam. Szert tettem sok ismerősre, barátra, végül szerelemre is. Az évek alatt mégis gyakorta éreztem megraboltnak magam.

Az Orbán rendszer kezdetben olyan nemzeti egységet ígért, amire őszintén lehetett vágyni. A jobb jövő ígérete viszont évről évre soványodott el a magyar parlament padsoraiban. Ilyen-olyan cégekben dolgozva többször voltam szemtanúja annak a “furfangos” okoskodásnak. Sógor, koma, jóbarát alapú megrendelések, hibás termékek, túlárazott bóvlik. Intézményesített lopás, magyar trikolorral átkötve.

Lassan főztek meg bennünket, mint a békákat. Végig rettegtettek: hol külső ellenségektől, hol végül már saját honfitársainktól. Az Orbán rendszer ugyan betemetett pár régi árkot, de gyorsan ásott újakat is. Amennyi pozitívumot a számlájára lehetett írni, azt gyorsan elkótyavetyélték. Felelőtlen pénzszórással, érdemtelenek feltőkésítésével. Na és persze a díszhelyen ott volt az elsumákolt elszámoltatás is.

Nehezen tudnám megfogalmazni, hogy mi miatt haragszom a Fideszre, mert tizenhat év bűnlajstroma igen hosszú. Ám van egy közös motívumuk: a fideszes beszélő fejek reakciói, mikor felkérdezték őket. A cinikus válaszok már eleve bicskanyitogatóak voltak. Amikor “jobboldali morális fölényre” hivatkoztak, miközben a konzervatív értékeket meg keresztény erkölcsöt lobogtattak, végérvényesen kiparodizálták magukat.

“Szilaj gyönyöröknek a vége is szilaj.” (Shakespeare)

Fogták ezek a fontos, ősi erényeket és becsomagolják vele a szart. Hiteltelen, arcpirító módon. Ami viszont megnyugtató volt: az értelmiség soraiból egyre kevesebb “hűségest” sikerült kimazsoláznia a Fidesznek. Ennek következtében a párt holdudvara meglehetősen konfrontatív elemekkel telt meg. Többek között Tóth Gabi és DJ Jeszy materializálódott antitézisei voltak az Orbáni értékelveknek.

„Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” (Példabeszédek 16:18)

Nem vagyok vallásos, hinni is csak módjával vagyok képes. Ám mintha csak kereszténység tanulságos történeteinek valamilyen remixe elevenedett volna meg a szemünk előtt az utóbbi években.

A Fidesz bukásának első dominója a kegyelmi botrány, ami sokféleképp szimbolikus. Nem sokkal korábban Orbán és sleppje a pedofíliát és a homoszexualitást mosta össze (többek között) egy gender törvényben az illiberális politika égköveként. És erre épp ők, az erkölcs őrei és irányadói, épp ők sározódnak be. Magyar, állami intézményben az igazgató fajtalankodik az államra bízott gyerekekkel. Nem lehetett nem látni a párhuzamot: a pedofil igazgató, a hatalom képviselője, maga a magyar állam volt, míg a megrontott, kihasznált gyerekek mi, állampolgárok.

A másik jelképes elem Magyar Péter. Egyrészt benne van a damaszkuszi úton való “pálfordulás”, másrészt maga a neve is egyféle önbeteljesítő jóslat: Péter = kőszikla. Amennyit és ahogy támadta a Fidesz, próbálva felőrölni és megroppantani végig kitartott. Sőt, a nyomás dacára sem bénult meg, cselekedett. Hogy teljes legyen a bibliai keret: első Facebook bejegyzése egy II. János Pál pápa idézet volt: “Ne féljetek!”.

A Magyar vezetéknév pedig prózai felhangot kölcsönöz ennek az egész Ludas Matyi vs. Döbrögi históriának. Magyar Péter, Magyarországról. Kíváncsi vagyok, hogy külföldi elemzők és tudósítók néha meg-meg állnak-e értelmezni ezt a fura együttállást vagy örülnek, hogy valahogy sikerül kinyögniük a “gy” hangot.

Hát így esett, hogy kitermeltük a saját kollektív tudatalattinkból a magyar rendszerváltást, újra. Viszont most jól kellene csinálni. Ami bizakodásra adhat okot, hogy a politikai és közéleti történések olyan új, közös “Netflix-élményt” nyújtanak. Az egyszerű állampolgár számára is megnyílik a véleményformálás lehetősége. A vérgőzös huszadik század után az átlagember próbált kívül maradni a saját nyakára ültetett urak ügyeiből. “Nekem mindegy, csak hagyjanak békén.” Pedig ez nem igaz: mert a politika nem hagy békén senkit.

Talán a magyarok mostanra tényleg megértek rá, hogy aktívan részt vegyenek saját sorsuk alakításában. Talán ez a rendszerváltás most valódi lesz, nem olyan mint az előző.
Rajtad is áll!