Többször meghallgattam az Őz című Szabó Magda regényt hangoskönyv formájában. Már akkor megragadott az elbeszélő monológja, ami voltaképp az egész regényt jelenti. Egy furcsa vallomás, melyben egy középkorú, vidékről a városba került színésznő mesél a múltjáról. Kezdetben zavarosan, ugrálva egyik korszakról a másikra, egyre több idősíkban bomlik ki Eszter és Angéla története. Mert bárhogy is nézzük, bárkihez is „beszél” végig a főszereplőnk, bárkikről is emlékezzen meg, ez a végig két nő bonyolult kapcsolatáról szól.
Minek tanítanak olyan hülyeségeket az iskolában, hogy jótét helyében jót kell várni? Az ember komolyan veszi, iparkodik, reménykedik, aztán nem történik semmi.
Most, hogy vére könyv formában is volt időm megbirkózni vele, újra elképeszt Szabó Magda magabiztossága, ahogy felépíti a központi karakterét. Az önvallomás során mindent meg is tesz, hogy valóságos képet fessen valakiről, akinek felnőtt életét egy nehéz gyerekkor és még nehezebb történelmi háttér alakította. A szegénység, a mások jóindulata, a saját rátermettsége viszi előre, de közben meg végig ott van a Angéla, az irigyelt gyerekkori barátnő, aki mintha duplán kapott volna meg minden jót az élettől, és még a tetejébe jóságos, naiv és szép is.
Angélának rövidesen meglesz az esküvője. Arra gondoltam, háború van, hátha elesik a vőlegénye, és arra is gondoltam, iszonyatos butaságot csináltam; nem lett volna szabad így elengednem Bélát, hátha a kiképzés után mindjárt kiviszik a frontra, és ott hal meg – ha már megesküdtünk volna, akkor mégiscsak örökölnék.
Ez a irigység és igazságtalanságérzés talán a két legnagyobb hajtóerő, ami mozgatja a főhőst, még felnőtt korában is. Mert hiába került messze a szülővárosától, a traumáitól, mintha csak üldözné ez a múlt. Mikor lehetősége adódik, igyekszik a mérleg nyelvét helyre billenteni, miközben utálja is magát érte, és azt amilyenné lett az évek alatt.
Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha, kicsi koromban sem hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért.
Borzasztó volt, hogy miközben az oldalakat lapoztam, egyre több helyen jelöltem meg bekezdéseket, amikre rezonálni kezdtem. Főleg, ahogy az elbeszélő a gyerekkori emlékeire reflektál felnőttként. Nekem is volt Angélám (talán mindenkinek van), akinek jobb élete volt, vagy több lehetősége, okosabb volt, esetleg szebb és büszke is volt rá mindenki, aki csak ismerte, míg én egy életen át csak középszerű, és persze irigy, na meg szegény.
Megkapó ez a vallomásregény, mert oly sok aspektusában magamra ismerek és persze szégyenkezem. Szégyellem a gyerek énemet, aki annyira vágyott szeretetre, elismerésre, jómódra, hogy mindenkit akit szerencsésebbnek sejtett, azt irigyelt és utált. Persze nem szemtől szembe, mert valahol magam is tudtam, hogy a körülményeiről senki nem tehet. De persze forrongott bennem indulat meg düh is, mint Eszterben.
Az különösen tetszett, ahogy indirekt módon, pl. tulajdonságokkal is rámutat a szerző arra, hogy a két lány, miként nőtt fel: hogy Angéla válogatós az ételben, de Eszter mindent jóízűen befal. Vagy, hogy míg Angélát egész életében óvták és támogatták, vigyázták, addig Eszter már idejekorán felnőttként gondolkodott. Hidegen, racionálisan, számítón.
A történtet végén a csavar, hogy ez az egész monológ valójában egy megkésett vallomás, amit frissen elhantolt szeretőjének tesz a főszereplő. Főleg, mert addigra már helyére került minden bábú a sakktáblán és kiderül, hogy tulajdonképpen Angéla férje a halott férfi, akinek éveken át volt Eszter a szeretője, míg végül már a kezét is megkérte. Igazi, tragikus lezárással ér véget a regény, ezzel adva nyomatékot a sztori súlyának.
Összegzés
Az Őz nem egy könnyű olvasmány lélektani értelemben. Okot ad a tűnődésre és középkorúként olvasva sok hasonlóságot lehet felfedezni abba a tekintetben, hogy az emberek és az életutak miként alakulnak. Utólag kicsit hasonló hangulata van, mint a Márai által írt Eszter hagyatékának, ahol végzetes napon előkerül mindenki a múltból csak, hogy felkínálkozzon a lehetőség az elszámolásra és elengedésre. Kérdéses, hogy sikerül-e?
Discover more from Commentarium
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
