Edina iránti elfogultságomat vizsgálva rá kellett döbbennem, hogy tulajdonképpen már az első YouTube szárnypróbálgatásai idején bekövettem. Vártam az újabb vicces videókat, amikben a balatoni nyaralás és a karácsony kispolgári hívságait nagyította fel, groteszket festve róluk. Hunyorítva szemlélteti a közös emlékeket, amelyek zömében hasonlóképp keletkeztek minden hasonló korú, középkorú felnőttnél. Mindannyian felismerhetjük ezeket a motívumokat.
A Pottyondy láz diagnózisom fokmérője, hogy első, önálló standup comedy estjét Démonok és hormonok címmel legalább akkora lelkesedéssel vártam, mint valami szerelmes diáklány élete első Backstreet Boys koncertjét. Edina ekkor már térdig gázolt a napi politika kommentálásában, és az anekdotázást felváltotta valami sokkal profánabb: a magyarországi politikai hétköznapok kezdetben sivár mocskának bemutatása. Később, a kegyelmi botrány által felbolydult közélet kommentálása, majd a gyermekvédelmi tüntetés megszervezésében való részvétel. Azon a tüntetésen jó magam is ott voltam és valahogy reményt adott abban a legsötétebb órában. Hol volt akkor még Magyar Péter a Partizánban, vagy a Varga Judit könnyezése a Frizbiben?
És most már illene írni valamit a könyvről is. Hamisítatlan Ede. Rögtön az első fejezetben szó szerint könyörög a fóliáért. Az “Ima a meg nem született gyermekekért, avagy a homoszexualitás népszerűsítése” megüti a kezdőhangot. Hatásosan kérdezi fel a konzervatív közerkölcsöt, hogy mi a mérce a hevesen ollózó nőkről szóló sorok és a véres gyilkosságok szöveges leirata kapcsán? Mert az egyikért bizony jár a fólia.
És valóban. A maró gúny és groteszk álarca alatt megpillanthatjuk azokat az ideológiai kérdéseket, amik mellé az ország kormánya nagy csinnadratta közepette odaáll: tessék, jól megvédjük a gyereket, az úgynevezett meleglobbitól meg genderideológiától. Csak azért, hogy kiderüljön: a rendszer az állami intézményekben élő gyerekek szexuálisan kizsákmányolása felett szemet huny. Ha pedig kiborult a bili, akkor retrospektíven, parancsra kegyelmet ad pedofil bűnsegédeknek.
Az erős felütés után klasszikus Pottyondy és közéleti / politikai (lassan nincs nagy különbség) témákat tárgyal. A “Baszódj meg, futball!” hatékonyan szedi darabjaira a magyar köztudatban e sportot övező rajongást és csalfaságot, rávetítve arra a hamis pátoszra, amit sok politikai vezető is érzelmesen magáénak vall. A “Az ember és asszony tragédiája” egy alternatív folytatása Ádám és Éva történetének, ahol egy kiöregedett házaspár próbálja újra felfedezni a vágyat a kígyó segítségével, hátha helyre lehet hozni a dolgokat.
Anélkül, hogy minden fejezetet összefoglalnék, kiemelném, hogy a könyv tartalmilag kicsit hullámzik. Amivel nem tudtam mit kezdeni és csak átolvastam, az az ukrán-magyar háború 2031-es kitörésének körülményeit leíró fejezet. Talán épp azért találtam érdektelennek, mert nyomasztott az a távirati irodai stílus. Na meg, hogy a leírtak mennyire nem tekinthetők extrémnek egy Covid-járvány utáni világban, amiben az abszurdum lett az új norma.
Kedvenc fejezetem pedig egyértelműen az “Így készült az influenszertüntetés”, ami betekintést nyújt a kegyelmi botrány utáni napokba. Izgalmas volt olvasni is, ahogy a kulisszák mögött érlelődik egy tüntetés gondolata egy állandóan új információkkal bővülő botrány kapcsán. A közéleti szereplők nagy részének volt véleménye és hiába a kormány gyors reagálása során a köztársasági elnök és az igazságügyi miniszter azonnali felmentése, érezhető volt a közfelháborodás. A FIDESZ éppen abban a narratív történetben lett a simlis gaztevő, amelyben korábban még az igazság pallosát hordozta.
Edináék sztorija jól rávilágít, hogy mekkora felelőssége és ereje is lehet egy közéleti véleményformálónak, még ha csak a YouTubeon is gyártja a vitriolos videóit.
Talán épp ezért is vagyok Edina rajongó (ha ez a szó jó rá), mert azt az embert tudom tisztelni, aki következetes és tettei fedik a kommunikációját. Ezért is volt érdekes ezen tüntetés előzményeiről olvasni.
Összegzésül: a “Közösségi irányelvek megsértése” egy ígéretes kezdet. Nevezhetjük az Edina univerzum kiterjesztésének is. Ami kis megmondós YouTube videókkal kezdődött és remek hangulatú, őszinte hangvételű standup comedy előadásokkal folytatódott, közéleti szerepvállalásban tetőzött. Mindezek aláhúzása a most már nyomtatásban is olvasható, humorral átszőtt társadalomkritikának.
Discover more from Commentarium
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
