Commentarium Hajónapló Hector kapitány tollából

Szokatlan reggel

S

Szokatlan ez a reggel, hajnal előtt megébredek, egy álomtalan éjszaka után. Az ősi japán szimbólumra, az enzo-ra gondolok. Fehér papíron fekete tintával, kör alakban húzott alakzat, mely véget ér mielőtt a kezdőpontjához érne. Befejezettséget érzek. Ma van az utolsó munkanapom a gyorsétterem láncnál, ahol több mint két és fél évet dolgoztam.

Ezek az első és utolsó napok mindig különlegesek, a mai különösen. Csak reggel hatra volt időpont a borbélyomhoz, így már öt tizenötkor talpon voltam. A mosogatóban láttam az irodából hozott, névre szóló céges bögrémet. Már hazapakoltam a megmentendő dolgok zömét. Jó volt ez a két és fél év. És úgy hiszem, hogy éppen időben sikerült kiugrani. Mindig attól rettegtem, hogy elérem azt a pontot – amit pár előző cégnél – , amikor már semmi sem jó és minden kedvesség mögött álnokságot vizionálok és minden céges gesztusra csak fintorgok a saját elégedetlenségem okán. Itt szerencsére nem jutottunk idáig. Pénz kellett, sok pénz, arányosan a tapasztalatomért. Nem itt kaptam meg. Tiszta volt a képlet.

A borbélyom tanított meg rá, hogy foglalkoznom kell a pénzügyeimmel is. Kicsit értem a nőket, hogy ha fodrászhoz mennek, akkor nem csak új frizuráért mennek, hanem egy kívülálló nézőpontért, egy másik, nembeli tapasztalatáért és tanácsaiért is. Jó, az én borbélyom néha Torockai videókat is lejátszik nekem a TikTokról, de amúgy stramm csávó, kedvelem. Magamtól úgyse néznék szélsőjobbos politikusokról klipeket.

A január végi nap első sugarai beköszönnek a Blahára is, sárgás fényük szétterül a tűzfalon, kéményeken. Az egyik ház tetején régi típusú, földfelszíni tévé antenna, vagy ahogy vidéken neveztük: gereblye. Jöhet rajta még valami? Vagy már csak a múltat lehet befogni vele? Tévétornát, vattacukor hajú tévé bemondókat, Frakkot és Károly bácsit?

Az aluljáróban időzavarba kerülök, már nem tudom milyen évet is írunk. A plakáthelyen egymás mellett egy Ganxta Zolee, Pantera és Cyndi Lauper plakát. Jövő hiányában a múltat böfögi vissza a jelen, mint egy eldugult szennyvízcső. Mintha minden összekeveredett volna, helyéből és idejéből egyszerre zökkenve ki. Anastacia a Veszprém megyei Paloznakon koncertezik, Hideo Kojima a szerbiai Újvidéken insta-szelfizik. Ez már a konzervatív kapitány itt bennem? Az, akiből ilyen Kövér Lajos kaliberű szarok lesznek, akik megriadnak mindentől, ha régi dolgokat új konstellációkban látnak?

Értelmezhetetlen együttállások

Mikor visszajöttem Japánból ürességet éreztem. Minden célom elértem, nem tudtam előre menni, mert nem volt kilátásom semmire. Aztán nagy nehezen túllendültem, programozó lettem. Erről sem gondoltam, hogy lehetséges. Lett egy hosszútávú, stabil párkapcsolatom, amiben napról napra tudok fejlődni és búgócsiga énem stabilizálta. Ez is valószínűtlennek hat, így lassan négy év távlatából.

Világmárkánál dolgoztam, most egy másik négyhírű céghez megyek át, megtakarításaim és befektetéseim vannak, idegeskedem az nVidia árfolyamon, egy MacBookon gépelek. És végig azt gondolom: ki ez az ember, akivé váltam mióta tizenkét éve Budapestre költöztem? Azt hiszem, az akiről mindig is álmodtam, aki felé haladtam. Hogy ezt az utat megtettem, csak egy dolognak volt köszönhető: lépésről lépésre kitűzött céloknak az úton.

Tavalyelőtt megzuhantam, életközépi válságom maga alá temetett. Próbáltam a sulival kompenzálni, borzasztó ötlet volt így visszagondolva. A héten jött ki a DeepSeek kínai mesterséges intelligencia. Még tíz jó évet jósolok, amíg szükség lehet rám és a tudásomra. Kicsit fel is lélegzem ettől a gondolattól.

Hogy miért fogok dolgozni az elkövetkező években? Egy kis, vidéki házért, nagy portával, ahová vissza lehet majd vonulni minden elől, ami ránk jön majd. Veteményes kerttel, kendermagos csirkékkel, konnektor orrú rózsaszín malacokkal, boldogan csaholó keverék kutyával, hanyagul doromboló cirmos macskával, egy kis kocsmával és étteremmel, ahol fehér kötényt kötök és semmiségről beszélgetünk a törzsvendégeimmel.

De most még nem tartunk itt. Most még ez a szokatlan reggel van itt nekem, ami lassan délelőttbe hajlik.

Non progredi est regredi.


Discover more from Commentarium

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

A szerzőről

Hector Kapitány

Hector kapitány, alás szolgája!
Szeretem a medvecukrot, a könyveket és az Adriát. A többi meg úgyis kiderül ebből a commentariumból.

Kommentár írása

Kommentár írása

Commentarium Hajónapló Hector kapitány tollából

Címkék