Rosszul tartod – az Apple kiválóság hitványsága

Kilenc hónapja vásároltam első Apple eszközömet, egy iPhone 14-et. A motivációt két közeli ismerősöm jelentette. Egyikük évek óta elkötelezett felhasználó, míg a másik szüzen ugrott bele a drága, de kifizetődő márka világába. Habár értem az elfogultságot a termék iránt – kiváló megoldásai és értékállósága okán – de rengeteg idegesítő hibát is találtam, amiről beszélni kell. Fontosnak tartom leszögezni, hogy az én esetemben az Apple, mint bálvány, csúfondárosan megbukott.

Az egyszerű kezelhetőség mítosza

Általános vélemény, hogy a iPhone kezelőfelülete egyszerű, amit én hosszú évek Samsung OneUI használata után inkább pejoratív jelzőként értek. A kontaktok (iOS 16 és 17 alatt) app vérlázítóan puritán és buta. Ritkán előfordul, hogy a céges kontaktjaimat tévedésből beszinkronizálom privát Outlook fiókomra és akkor letöltődik több száz kontakt is. Ezeket Samsung telefonon egyszerű törölni: rákeresek a vállalti e-mail cím egy részére, mire kilistázza az összes kontaktot, majd az “összes kijelölése” lehetőséggel fogom és kukába dobom őket. Ez a triviális művelet nem létezik iOS-ben. Külön fórumot kellett bújni hozzá, hogy kiderüljön, hogy több kontaktot csak úgy lehet egyszerre kijelölni, ha három újjal bökünk rájuk egymás után és akkor lehet velük csoportos műveletet végezni. Végtelenül bugyuta módszer!

Az iOS kontaktjának még számtalan nyűgje lehet, de a spam előszűrés szolgáltatás teljes hiányán felnevettem. Samsungok esetén, ha többen is kéretlenként jelölnek meg egy telefonszámot, akkor legközelebb, ha ki is csöng valakinél, külön jelzi a telefon, hogy lehet, hogy spam a hívás. Egyszerű és nagyszerű. Ez iOS-en nem létezik, csak külön alkalmazásként telepíthető az AppStore-ból olyan beépülő, ami havi díjért tudja ugyanezt. 

Androidon a vissza gomb (vagy gesztusvezérlésnél balra húzás), az egy univerzális, minden alkalmazás által tiszteletben tartott funkció. Bárhol nyomja is meg a felhasználó mindig ugyanazt jelenti: egyet vissza. Ehhez képest az iOS-en még az Apple által gyártott alkalmazások között is eltér, hogy hol jelenik meg a vissza gomb és miként. És mivel sokan a képernyő bal felső sarkába biggyesztik ezért egy kézzel tulajdonképp nem is lehet navigálni az iOS-ben, ha nem éri át kezünk kényelmesen a kijelzőt.

Általánosan az is elmondható, hogy bármely hétköznapi feladat során mindig van egy-két extra kattintás, ami Androidban meg van spórolva.

A jó fényképek mítosza

Sokan azért szeretik az iPhone-kat, mert állítólag remek képeket készítenek. Ami akkor igaz, ha a kép “elképesztő” kell legyen. IPhone 13 és 14 alapmodell esetén viszont rendszeresen találkozunk a túlszépítés problémájával. Egy tájképet fényképezek és a felhőkön értelmezhetetlen mennyiségű kontraszt vagy derítés képződik. Úgy egyáltalán minden túl van finomítva, mintha rárakna a szoftver valami alap filtert. Mellé teszek egy középkategóriás Samsung FE21-et, ugyanazt a témát lefényképezem. A színhelyesség erősen a Samsung javára dönt. A mesterségesen túldolgozott iPhone képek lehet, hogy valakinek szépek, de nem nekem. Másrészt nem vagyok profi fényképész, sem milliomos, hogy Pro verziót vásároljak és RAW formátumban fényképezzek. 

Az ökoszisztéma csodájának mítosza

Azért, hogy még inkább át tudjam élni ez az egész Apple fanboy életérzést, döntöttem és vásároltam egy Apple Watch SE-t, egy AirpodsPro2-őt és egy MacBook Air M1-est. Tudni akartam mire megy ez a sok eszköz így, együtt és hogy valóban együtt használva jön-e elő az összes benefit.

Erre a feltételezésre félig igenlő választ kell adnom: valóban, együtt, szinergiában működve adja meg az “élményt”. El kell ismerni. Az AirpodPro2 egy hihetetlen csoda. Igaz, hogy könnyen kiesik a fülemből, igaz, hogy telefonálni szabadban a botrányos mikrofonja miatt nem lehet vele, de maga a hangja és a zajkioltása feledtet minden kellemetlenséget. Az is “csodaszámba” megy nekem, hogy milyen ügyesen képes váltani iPhone és MacBook között és még az üzemideje is elismerésre méltó. 

Az egyik legtöbbször citált hiba a Lokátor appban van, amikor is az eszközökön be van kapcsolva az ottfelejtett eszköz jelzés. Barátom minden nap egyszer szívrohamot kap, mert jelez a telefonja, hogy elhagyta az AirPods-át, ami némi ideges turkálás után előkerül a táskájából. Ez egy ismert hiba, többen is jelezték. Viszont én most láttam egy hasonló, mégis új hibát. Karomon a karóra, fülemben a AirPods és kezemben a telefon. A Lokátor appban meg akarom osztani a helyzetem a haverral. Egy buszon ülök, az Eszközök fülön látszik, hogy megérkezett a három eszköz (és én is) az egyik buszmegállóba. A jármű tovább indul és én nézem, ahogy a Lokátor app szerint az AirPods-om tovább megy a busszal a térképen, míg a telefonom és az karórám nem mozdul a buszmegállóból. 50 méter különböségig rendben is van, de mikor már fél kilométerre jártam, azért igencsak pislogtam: nincs itt semmiféle varázslat.

A saját szoftverek kiválóságának mítosza

Ahogy egyre mélyebbre süllyedtem az ökoszisztémában, egyre inkább nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az Apple saját szoftverjei igyekeznek stabilan nyújtani egy minimumot, de azt sajnos inkonzisztens módon teszik. Egy példa a sok közül: a Mail appot használom telefonon és laptopon is. Látszólag ugyanarról a szoftverről van szó. Érkezik egy ismerőstől egy Google naptár esemény meghívót tartalmazó levél. Ezzel általában két dolgom van: visszajelzek egy gombnyomással, hogy részt tudok-e venni az eseményen és ha igen nyomok, akkor az esemény beíródik a naptáramba. Telefonom mail appba nincs lefejlesztve a válaszadás lehetősége és a mellékeltben átküldött naptár esemény fájlja is egy 0 kilobájtos üres állománynak tűnik, amivel nem tudok mit kezdeni. Ha ugyanezt a levelet macOSen nyitom meg, akkor ott van a válaszadás lehetősége és a mellékletet is lehet naptárbejegyzésként menteni. És ez egy minimum kellene legyen, ha már a világ legjövedelmezőbb cégje levelezőszoftvert fejleszt. És erre nem válasz az, hogy „mindig is rosszul kezelte”, miközben a világ zöme Gmailt használ, az üzleti felhasználók jelentős része meg Outlook-ot. 

Másik hiba, ami most eszembe jutott: Fotók app. Az asztali verzióban egy képnek lehet címe és felirata. A mobil alkalmazásban csak címe. Vagyis, ha az asztali verzióban adok hozzá feliratot egy fotóhoz, akkor az a mobil verzióban nem lesz látható sem kereshető. Abszolút inkonzisztens. Vagy asztali Fotók appban be lehet állítani okos albumokat, amelyek szűrik bizonyos feltételek alapján a fényképeket: pl. csak a Balatonnál készült képek érdekelnek, amelyeken rajta vagyok. Fantasztikus lehetőség! Egész addig, míg rá nem jövünk, hogy ez az okos album telefonon nem elérhető. Mert miért is?

Az Apple fejlesztői egyik kezükkel adnak, a másik kezükkel meg elvesznek és ebből sportot űznek.

Összegzés

Napestig tudnám folytatni, hogy milyen módon „más” az Alma világában létezni, mint azon kívül. Számtalan előnye is van, és hátránya. Sokan használják rá a „walled garden” kifejezést, ami találóan leírja, hogy míg az Apple koordinátáin belül mozogsz minden „varázslatos” ám a falon túlra nem enged.