Kék bolygó

Volt egyszer egy bolygó, a Föld. Kialakult rajta az élet és onnantól kezdve minden ment a mag útján. Darwin evolúciója egész az ember megjelenéséig megállta a helyét. Ha úgy tekintünk az élőhelyünkre, mint egy komplex élőlényre akkor a rajta lévő teremtmények olyanok, mint a baktériumok az emberek testében.

Mint tudjuk az általános iskolai biológia órákról, a baktériumok nélkülözhetetlenek és minden állat és ember szervezetében jelen vannak, nem ok nélkül. Mindegyik ellát valamilyen feladatot, amely kihatással van a többire is, végül pedig az egész gazdaszervezetre. A gond csak akkor van amikor megbomlik ez a körfolyamat, amikor az egyik baktérium tevékenysége megváltozik és károsítja a többi folyamatosságát, zavarja működésüket, rosszabb esetben pedig elszaporodik a hibásan működő létforma.

Kitalálták, hogy miről is van szó? Az emberről. Ugyanilyen jótékony, az egyensúlyért felelős baktérium kaszt voltunk mi is egykoron, de a többit már úgyis tudják. Pár ezer év alatt olyan szintre fejlődtünk és olyan mértékben elszaporodtunk, hogy a különböző perifériákon élő teremtményeket is elpusztítottuk.

A fentebb említett időintervallum „gazdatestünk”, a Föld életében csupán pár napnak megfelelő idő volt, ami alatt megfertőzte egy halálos vírus. Az emer. Olyan volt ez neki, mint egy influenza, amely halálos kimenetelű TBCvé nőte ki magát és rövidesen megfojtja.

El kellene rajta erősen gondolkodnunk, hogy meddig fogjuk még tovább pusztítani az anyabolygónkat.