Mióta nem vagyok diák, egyre kevesebb zavarodottságot okoz az év váltás, mégis, sokkal több jelentéssel telik meg így közeledve a negyvenhez. Nincs alkalmam szitkozódni már, ha az iskolás füzetem margójára véletlenül még a korábbi évszámot írom az óra elején. Ellenben előző évet értékelni, új célokat kitűzni annál több okom van felnőttként. Kicsit irigykedem is azokra a huszonévesekre, akik már ilyen fiatalon is oly tudatosak, ami az én generációmnak csak jóval később (vagy nem is) épült be az életébe.
A szilvesztert egy baráti párnál ültük meg, de amennyire rá voltam készülve, mindenki más annyira kötelességszerűen kezelte, ami némileg csalódottá tett. Arról nem is beszélve, hogy nekem ez az éjszaka sokszor nagyon különleges volt, míg egyedül éltem, otthon, falun és már javában benne voltam az írásban. Sok visszatekintő és merengő bejegyzést szült a tudat, hogy egy mindenki számára érzékelhető változás áll be a hétköznapokban. Lehet, hogy másoknak ez csak egy szám, de én régóta az idő megszállottja vagyok. Hogyan múlik, telik, rövidül vagy éppen nyúlik. Néha tizenöt perc is csak cammog, míg egy hét vagy egy hónap elrepül.
A szilveszterezés varázsát az is árnyalta, hogy fél órával éjfél előtt rákról beszéltünk, éjélkor meg valami furcsa szeszélytől eredeztetve be kellett vonulni a tévé elé és RLT-klubra kapcsolt a házigazda, mert „himnuszt” kell hallgatni. Utána az ország újra felfedezett, retró influenszer alkoholistáját, a Szomszédok Janka nénijét alakító Pásztor Erzsi köszöntötte a nézőket. Elmondta, hogy nem is ivott már emberemlékezet óta és, hogy miért fontos mindig tovább menni, küzdeni és élni. Sajnos ez a felemelő beszéd három perccel hosszabb lett, mint illett volna. Eluntuk, de tűrtük, mint a rossz darabot a színházban, amiről nem illik kimenni.
Az év első óráját igyekeztem „szilveszterezősebb” beszélgetés felé tolni, hogy mindenki mondjon már egy kis, pozitív 2024 éves összefoglalót. Mit ért el, mi tölti el jó érzéssel, melyek voltak a kiemelkedő pontok? Ez körkérdés mentőöv volt, végre nem a vélt vagy valós fizikai és mentális egészségügyi problémákról, kockázatokról és rettegésről tereferéltünk.
Milyen volt a 2024?
Talán az egyik legnyugodtabb évem volt. A 2023-as életközépi válságomat és pótcselekvésként esti iskolába iratkozásomat és szenvedésemet magam mögött hagytam. Kicsit megnyugodtam, és a ennek fő oka a mozgás volt, pontosabban, a túrázás, a KÉK túrázás megkezdése. Benne van minden egy ilyen útban, amire igazán vágyok: újdonság, nem köznapi hangulat, felfedezés, megmérettetés, kitartás, küzdelem, új perspektívák, természetközeliség, teljesítmény. Ezek együttesen ébresztenek rá, hogy jót tesz nekem, ha csak a legszükségesebb időt töltöm a számítógép előtt. Fejlesztőként a napi 8-9 óra után fellélegzés csak ballagni a napsütötte parkban, boltba sétálni, vagy kocogni a közeli futókörön.
Ha pedig mozgás, akkor annak külön örülök, hogy a rendszeres mozgást sikerült beépíteni a hétköznapokba. Igaz, reggel hétkor még inkább a pokróc alatt lennék sokszor, de belépve a kiscsoportos edzésre, látva a szokásos arcokat, mindig elszáll a lustaság érzése. Helyét átadja a magam felé intézett kihívásnak: ma háromszor húzom fel magam a rúdon, egymást után! Azt hiszem hiba eltagadni magunktól a tényt, hogy a testünk mozgásra van tervezve, nem egy helyben ülésre.
A másik nagy eredmény, hogy tulajdonképpen a felmondási időmet töltöm és várom a január végét, hogy kezdjek az új helyen. A fizetés jelentősen több, ami hozzájárulhat a 2024-ben meghonosított pénzügyi tapasztalatok tükrében jobban kihasználni azt. A végső célom, hogy pár éven belül valami cuki faluban tudjak venni egy veteményes kertes kis családi házat is, ahová először csak hétvégente, majd később talán véglegesen oda lehet költözni. Hiányzik a falu, a ház, az állatok, hogy mezítláb kimehessek a fűre a tulajdon telkemen. A panel meg a társasház nem közegem, még ha ki is bírtam az elmúlt 12 évben, mióta Pesten élek.
2025 első pár napja
Jó szokásom, hogy a szabadságkeretemből mindig először karácsonyra és új évre csoportosítok napokat, hogy nyugodtan kezdjem az évet. Idén különösen jól jött ki, csak 6-án, hétfőn huppanok vissza a munkába. Másodikán azért elszaladtam a reggeli edzésre. Kicsit mesevilág volt aznap: éjszaka zúzmara rakódott mindenre és egész nap fagyott, ettől fehér bundába öltözött a táj. Igazi hó híján, ezzel kellett beérni. Annyira magával ragadott a hangulat, hogy edzés után még fél órát a környéken császkáltam fotózgatva. Innen válogattam ki ezt a pár fotót.
Hogy milyen lesz 2025? Remélem, hogy olyan amilyenné teszem és lesz elegendő mozgásterem nekem meghatározni. És, hogy mit várok tőle? Hogy közelebb kerüljek azokhoz a formálódó célokhoz, amelyek megfogalmazódtak bennem:
- sok pénzt félretenni
- sokat túrázni, sok KÉK túra pecsétet és még több élményt begyűjteni
- sokat sportolni, erősödni és újra a legjobb formámba kerülni
- sokat olvasni és írni, blogolni rendszeresen
- minél jobban kiszorítani a közösségi médiát és a figyelem eltereléseket az életemből
- csak olyan YouTube videókat nézni, amiből tanulok is valami hasznosat
- napi szintű Obsidian használatot meghonosítani, megépíteni a második agyam
- többet foglalkozni a barátaimmal és más emberi kapcsolataimmal
- sok, új közös élményt gyűjteni a párommal
- újra sakkozni napi szinten
Remélem az olvasóknak is jól telt a 2024-es év és pozitívan, kihívásokat keresve tudnak 2025 felé fordulni, vagy azért, hogy valami újat tanuljanak, vagy hogy új élményeket szerezzenek és ne adják fel, ne adják át magukat a közhangulatnak.
Te milyen célokat szeretnél elérni 2025-ben?
Discover more from Commentarium
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
