Erős fény tűz a szemembe. Égető, forró fájdalommal járó érzés ez. A fény, pedig nem más, mint az igazság. Felébredtem! Már megint sikerült felébrednem.
Ettől féltem előre, hogy megint visszakerülök a valóságba, a könyörtelen világba, melytől mindig is menekültem. Fáradt vagyok, mert már elegem van abból a harcból, amely bennem dúl. Felégettem a hidjaimat a hátam mögött, és rohanok a sötétségbe. Visszatérek a már jól ismert irreális, érzéketlen, puha, lágy, tompa semmibe, amely annyira jól elrejt. Az alkonyat a cinkosom, a koromsötétség a hajlékom, a fájdalom a fegyverem, a drog a pajzsom.
Elindulok ismét háborúzni, támadni önmagam ellen, miközben másokat sebzek meg és mikor felébredek a köröttem lévők véreznek.
Érzem, ismét átalakulok.
Discover more from Commentarium
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
