Ajvazovszkij festménye magához láncolt

Nem vagyok egy nagy háttérkép zsonglőr ugyan, legfeljebb negyedévente vagy ünnepek közeledtével cserélem le a laptop meg a telefon hátterét. Pár éve rádöbbentem, hogy igencsak hiányosak ismereteim a klasszikus képzőművészetet, főleg festészetet illetőleg. Akkortájt kezdtem híres festményeket keresni a gyűjteményembe. Ki akartam deríteni azt is, hogy egyáltalán mi tetszik igazán. Akkor botlottam bele egy, az 1810-es években született, örmény származású oroszországi festő – Ivan Konsztantyinovics Ajvazovszkij – egyik művébe. Egész pontosan az 1858-as keltezésű „Hajó a viharos tengeren”-be:

Valami megragadott ebben a kompozícióban. A színek, főleg az bal alsó részen látható hullám taraj színe, ahogy a szűrt napfény átsüt rajta és megvilágítja a hullám belsejét. A központban a hánykolódó hajó megkapóan dől balra. Látszik, hogy bevonták a vitorlákat, hogy ne szaggassa le a viharos a szél, vagy még rosszabb, belekapva teljesen felborítsa azt. A központi árbóc tetején lévő vörös zászló magára vonzza a tekintetet. Érdekes volt kideríteni, hogy ez a jelző zászló konkrétan a vihar figyelmeztetést jelenti. A masszív hullámok ijesztőnek tűnnek a tarajukon habzó fehér tajtékkal. Szinte forr a tenger. A két, kitárt szárnyú sirály mégis reményt jelent a legénységnek, szárazföld van a közelben .

Egyszerűen szerelmes vagyok ebbe a képbe. Ami most annyit jelent, hogy ismét vissza gravitálok hozzá. Ajvazovszkij egyébként rengetek képet festett életében, fő témája a tenger és a hajók voltak. Ha végiglapozzuk munkásságát, látható, hogy a sok gyakorlás során fejlesztette ki saját technikáját és jellemző formanyelvét. Leginkább a víz és a napfény viszonya köszön vissza sűrűn a képein. Egy kis videós válogatás itt: