2024 a képgalériám szerint

Ez a bejegyzés azt veszi végig, hogy ha a saját képgalériámat nézem, mi történt 2024-ben hónapról-hónapra. Teljesen leíró jellegű, sok fotóval, kevés pátosszal. Igazi hajónapló.

Január

Voltunk hó elején valami bakelit lemezbörzén az egyetemi városban, de a tömegnyomor mellett párom ráébredt, hogy őt bizony frusztrálja ez a piaci hangulat és maradna a webshopok személytelenségében. Én elvoltam, sőt valaki „lelacizott”, hogy hát de jó, hogy lát, mi van velem, jó lett-e a múltkor vett lemez? Mondom nem én vagyok. De azért még kétszer rákérdezett, hogy de tényleg nem?

Február

A február összevissza telt. Kibuszoztunk párommal az isten háta mögé Rákosligetbe, mert állítólag szuper „mindenmentes” sütiket lehet kapni a Dulce Vida nevű boltban. Nem lehetett bent fogyasztani és minden nagyon drága volt. Így a „szicíliai sült sajttortát” a közeli templom parkjában tudtuk csak felfalni – vár a fene míg hazaérünk. Életem egyik legjobb sajttortája volt és akkor még nem is sejtettem, hogy ősszel fogom a másik legjobbat megenni egy vidéki étteremben.
Közben volt névnap meg Bálint nap ünneplés is orchideával, ami egész sokáig kihúzta. Valamikor nyáron sikerült kirohasztani.

Itt annyira nem volt semmi, hogy hangulatképet sem tudok becsatolni, emberes fotókat meg eleve nem töltök fel. Szóval ide képzeljétek el a sajttortát. 🙂

Március

A tavasz közeledtére jellemzően megőrülök. Kaptunk egy „futó rácsot” az erkélyünkre, amit az első szebb idő során gyorsan le is festettem valami páccal és felszereltük a falra.

Ezzel párhuzamosan kísérletezni kezdtem a rizsliszt alapú, gluténmentes muffin recepttel, amit a vicc kedvéért AirFryerben sütöttem meg. Osztatlan sikert aratott, bekerül a családi recepttárba.

Hó végén az Obiban szereztünk gyomokat az erkélyre. A futó rácsra „Lonicera heckrottii – Goldflame” loncot választottunk. Sikerült némi lomtalanítást is eszközölni a konyhaszekrényben. Kidobtunk egy csomó műanyagot, többek között repoharakat is. Innen jelentem, hogy ez a fesztiválozós repohár teljes hülyeség.

Hó végén voltam otthon anyámnál falun. Kormi macskánk becsajozott, felesége Csufi cica lett. Közben az egész vidék tavaszi lázban égett. Voltam megnézni a Belgrád – Budapest vasútvonalat is, mivel a falunk mellett halad el. Ott ahol a százéves, monarchiabéli sínek és alatta az irdatlan töltés volt egykor, akkor már a modern, dupla sávos viadukt magasodott.

Április

A hónap első pár napjában még nekiestem kifesteni anyám szobáját, mivel jóformán csak az maradt ki a jó pár évvel korábbi felújításból és már vállalhatatlan volt. Tűrhetőre sikerült, bár két réteg ide vagy oda, nem lett egyenletes. A régi verett fal meg a hepehupás felületek nem adták könnyen magukat. Végül lekevertük annyival, hogy egy év múlva megint nekiesek.

A pesti lakás erkélyén sikerült az elrohadt dekornádat lecserélnem egy műanyagból készült bambuszimitációra. Ezzel is jó sok munkám volt, mire mindent kitaláltam. Közben lett egy Magyar Péterünk a közéletben.

Hó vége felé megint hazamentem vidékre egy hétvégére és nekiestem a szintén legalább húsz éve le nem festett szobaajtóknak. Az idő szerencsére kedvezett, bár elég sűrű volt a programom mert szombat este egyik barátnőm a 40. születésnapját tartotta. Borítékolható volt, hogy vadidegenekkel fogok a bérelt terem udvarán cigarettázni meg small talkolni. Elvégre 12 éve már, hogy Pestre jöttem, teljesen leszakadtam az ottani életről, emberekről.

Április legvégén Parádon túráztunk egy nagyobb társasággal. Habár hullák voltunk a körtúra végére rá kellett jönnöm, hogy én nagyon tudok rezonálni ezzel a természetben mászkálással, kutyagolással. Jó érzés volt szép helyeket látni, izgalommal töltött el, hogy nem tudni mi lesz a következő kanyar után, elégedettséggel töltött el a lépésszámlálóm felrobbanása mert büntetlenül elfogyasztható kalóriákat ígért.

Május

Rögtön egy szentendrei lángosozással egybe kötött tekeréssel kezdtük a hónapot. Pár haverommal egyre inkább a mozgás felé fordultunk és ez volt az első lépésünk az év folyamán komolyabbra forduló úton. A Fantázia lángosozó finomságait falatozva akkor csak annyit állapítottunk meg, hogy szabadban lenni jó, mozogni jó, enni meg nagyon jó.

Május derekán anyám végre Szegedre látogatott, hogy találkozzon párom családjával, ami így a harmadik együtt töltött évünk közepe táján időszerű volt. Szerencsére megvolt a kémia és a kezdeti izgatottság ellenére mindenki le tudott lazulni. Teljes siker. A város is a legjobb arcát mutatta, szép időnk volt.
Májusra még egy Hármashatárhegyi túrát beiktattunk. Régi kedves barátnőm, Rien szervezte-tervezte. Ilyen párokban ismerkedő túra volt, ő is hozta az övét, én is az enyémet. Mivel korban hasonlóak vagyunk, van egy csomó közös „médiaélményünk”, amiről lehetett beszélgetni ha más nem jutott eszünkbe.

Június

A nyár kezdetén egy baráti párral kimentünk a veresegyházi medveotthonba, ahol a macik mellett láttunk farkast és végre élőben egy mosómedvét is. Teljesen odavoltunk tőle, főleg mert párom saját magát is ezzel az állattal azonosítja, lévén mind a ketten jó sok szemét kaját tolnak magukba. Nap végén pedig megkésve is, de felköszöntöttük a 34. születésnapja alkalmából. Tortával, ahogy azt illik. 🙂
Hó közepén megint falun voltam, és a maradék ajtókat is lefestettem. Közben Csufi cica leellett. Anyám társállata, Kormi királyfi meg elpusztult mérgezésben. Pestre visszatérve, a gatyarohasztó melegben az Obiba mentem vásárolni, hogy folytatni tudjuk a lakásszépítő projektünket. Vettünk pár új növényt, és készítettünk nekik kis névtáblákat. Barátom öccsénél láttuk ezt, és annyira megtetszett, hogy mi is rápörögtünk.

Közben felfedeztem a Örsön az Árkádban, hogy az ázsiai étteremben lehet venni egész finom, spéci menüket is, mint amilyen a koreai bibimbap.
Június végén a szokásos nyári fesztiválra utaztunk haza anyámhoz. Végre megérte kimenni. Nem volt eső és egy nagyon jó hangulatú Szabó Balázs bandája koncerten csápolhattunk, ami külön vicces annak fényében, hogy szinte csak én ismertem a dalokat és énekeltem együtt velük. Végül oda is bólintottak, én meg megdicsőültem.

Július

Végre megvettem a nem filmes borítós Dűne sorozat első három könyvét, csak hogy pár nappal később már gőzerővel olvassam Frank Herbert klasszikusát.
A hó közepén megünnepeltük a harmadik évfordulónkat a párommal abban a Bakáts téri kis kocsmában, ahol először találkoztunk. Ez a tradíció mindig jó érzéssel tölt el.
Az erkély projektünk nyár közepére ért be: napelemes lámpákkal lett még meghittebb ez a cseppnyi oázis, itt a panel ötödik emeletén.

Augusztus

Idén pénztárcabarát nyaralást terveztünk, így a Balatonhoz mentünk le öt napra párom családjának nyaralójába. Már az első nap ágynak esett egyikünk, majd szépen sorban mind. Így tulajdonképpen csak egyszer jutottam le fürdeni a strandra, cserébe a rekkenő hőségben alig lehetett megmaradni.

Egyik hajnalban kimentem csillaghullást nézni, de eléggé cidriztem, mert mindenfelé valami állatok mászkáltak a telken, ezért külön örültem mikor a barátom kijött leteremteni, hogy miért nem ébresztettem fel, mert ő is akart perszeidákat nézni. Végül láttunk pár kisebbet. Az egyhangúságot egy tihanyi kirándulással is feldobtuk. A kisváros újat nem adott, mivel már egy évvel korábban is jártunk itt és szinte ugyanazokon az utcákon ténferegtünk csak.

Nemzeti ünnepre megint anyuhoz utaztam vidékre. A kismacskákat elosztogatta kivéve egy szürkét, aminek kezdetben a találó Szürke nevet adtuk, később Ragacs lett belőle, mivel állandóan láb alatt van, felugrál, dörgölődzik, követ és követel.
A 2024-es év egyik nagy nóvuma, hogy a annyira rápörögtünk a haverokkal a mozgásra, hogy mindannyian vettünk magunknak KÉK túra füzeteket és a hó utolsó napján elindultunk az első szakaszunkra, Budapesthez közel (Gyermekvasút – Rozália téglagyár). Fantasztikus és fárasztó élmény volt és ez meg is erősített bennünket abban, hogy mindenképp szeretnénk végigjárni majd a teljes útvonalat pár év alatt, közösen.

Szeptember

A hó elején a munkahelyem valami SAP konferenciára küldött a Balatonhoz, ahol mindenféle előadáson részt lehetett venni, bár egyik sem érdekelt. A kaja legalább jó volt, mégis a legemlékezetesebb a Dzsúdló koncert volt. Ha valami idegennek hatott a fehérgalléros üzletemberek és informatikusok között, hát a bazdmegolós kurvázós rap volt.

Születésnapomat is ünnepeltük és mivel semmire sem vágyom annyira, ezért idén kuriózumnak számító bakelitet kértem. A Silent Hill 2 ifjúságom meghatározó darabja és hangulatának jelentős részéért az Akira Yamaoka komponálta zene felel. Tökéletes ajándék lett.
Volt egy dunai árvizünk is 20. körül, aminek megtekintése külön program volt. Ez így mondjuk hülyén hangzik, mert van, aki meg homokzsákot lapátolt, meg állatokat mentett, míg mi a parlament előtt szelfiztünk. Persze tudni kell viszonyítani, meg nem is lehet mindig mindenkire tekintettel lenni.
A rá következő hétvégén már ismét a természetben mászkáltunk a túratársaimmal és a Teve szikla környékén tekeregtünk. A pecsételgetés közben egyre erősödött bennem a túrázás iránti hév. Szeretem ezt csinálni. Kikapcsol, jól érzem magam tőle, felfrissít még ha el is fáraszt.
Szeptember végén is hazautaztam egy hétvégére látogatóba. Ezek a kis kiszakadások is jót tesznek a mentális állapotomnak és feltöltenek.

Október

Az első hétvégén egy kétnapos KÉK túrát tervezetünk be, de csak az első napot és szakaszt tudtuk befejezni. Túratársunk családjának nyaralójában éjszakáztunk, Bélapátfalván. A másnapi szakasz annyira megerőltető lett volna, hogy inkább a helyi Bélkő megmászására cseréltük le. Meg kell hagyni nagyon változatos volt a terep és abszolúte gyönyörű volt az őszi színekbe öltözött természet. Jó sok gombát is láttunk, két foltos szalamandrával is összefutottunk. Az első nap végén pedig elfogyaszthattam a korábban már említett tökéletes sajttortát is (mákos-meggyes alapon).
Ez a hónap többek között interjúzásokkal is telt, mivel nem emelték meg fizetésem az elvárt mértékkel. Bejött pár ajánlat, amik közül végül kettő lett befutó, de azokat viszonylag sok körben (3-4) kellett terelgetni, így minden hétre jutott egy Teams beszélgetésem.
Az 56-os megemlékezést én egy Magyar Péter rendezvényre cseréltem, ahonnan még a vége előtt eljöttem. Utána hazautaztam a szokásos halottas ünnepekre falura. Ragacs nagyot nőtt, anyám elkényeztette. Közben Pesten a panel előterét kidekorálták a lakók Halloween tematikára. Még, hogy nincs Magyarországon Halloween!

November

Visszagondolva jól látszódik, hogy mennyire visszaesik az aktivitásom a téli hónapokban. Novemberben csináltunk a túratársakkal egy körtúrát a Kutya-hegyen Nagykovácsiban, ami egy gasztronómiailag nem túl fényűző kantinban végződött.
Ezen felül szinte semmi sem történt, kivéve talán, hogy nyélbe ütöttük a megállapodást az új munkaadómmal és a hó végén fel is mondtam a jelenlegi helyemen, így a január végén jár le majd a 60 napom. Izgatott és elégedett is vagyok. Lehet erről is kellene pár bekezdést írni.
November végén beruháztam egy Pocketbook e-könyv olvasóba is, mivel egyre inkább eluralkodik a könyves káosz itthon – csomó megvett, olvasatlan kötet várja jobb sorsát. Megfogadtam, hogy mostantól ha érdekel egy könyv, és nem fontos a fizikai példány valamilyen szempontból, akkor megpróbálom e-könyvben beszerezni és úgy olvasni.

December

Ez a hónap évről évre a karácsonyra való ráizgulásról szól. Takarítottuk és díszítettük a lakást, érkezgettek az egymásnak szánt ajándékok. A karácsonyfa természetesen már teljes pompájában várta a december 6-át.

Elkerülhetetlen volt karácsonyi vásár látogatás, mert párom mindenáron gluténmentes kürtőskalácsot akart enni a Bazilikánál. Annyira ráfeszültem a pénzköltésre – mivel drága mulatság ez a vásár – hogy először rossz kedvem lett, de aztán átestem a ló túloldalára és azt mondtam, hogy lám itt ez a SZÉP kártya, mi most csak azért is felülünk deák téri óriáskerékre. Nem egy eget rengető élmény, de azért romantikus és érdekes is volt, meg végül is kipipáltunk egy teendőt a hosszú listánkból.

A karácsonyozás végül 21-én vette kezdetét, ekkor utaztunk haza vidékre és dacára a 2 órás várakozásnak a határon, jókedvűen estünk be a kapun egy szakajtónyi ajándékkal és az anyámnak szánt televízióval. Ez a vidámság kitartott végig az ünnepek alatt. Jókat aludtunk, vastag takarók alatt szuszogtunk késő délelőttig. Finomakat ettünk és az ég még egy kiadós hózáporral is segített meghittebbé tenni az ünnepet.
Külön kuriózum, hogy ezt a karácsonyt sikerült együtt tölteni a barátommal. Azt hiszem a párkapcsolatunk negyedik éve már kiáltott egy ilyen közös ünnepért, nem mintha eddig nem akartuk volna, csak mindig máshogy alakult az időbeosztásunk és a kötelezettségeink.
27-én értem vissza Pestre, átvettem az új tévénket.

Vár ránk még egy laza szilveszter a barátainkkal, aztán pedig kezdődik a 2025-ös év. Jövőre csomó tervem van, kihívások is várnak bőven és célokat is fogok állítani, mert habár a fogadalmakban nem hiszek, a konkrét célkijelöléseknek látom értelmét. Utóbbi konkrétabb, míg a fogadalom számomra csak ilyen be nem váltott ígéret magunk felé.