hóünnep

Egy mondatnyit mondok csak előre: esett a hó és a lelkem ünnepel tőle! 🙂

Elsőáldozó fejjel sodródok most az idővel. Akvarell szagú óvodai teremben ülök a kis széken, kint szállingózik a hó, az ablakon papírból, csipkés hópelyhek csalogatják a valódikat. Etelka óvónéni pedig verset tanít nekünk. Olyat, ami beleivódik a gyerekkor szövetébe, kihipózhatatlanul.

Szabó Lőrinc
Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót:
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre.
Fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye
és reggel az utca, a puszta, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

Mivel volt utam Szerbiába, ezért éppen ott ért, Szabadka főterén egy hóeséses fél óra, amikor akkora pelyhekben hullott ránk a hó, amilyenre nem is emlékeztem. Gyorsan készítettem is róla két hangulatos videót. Persze slow motion-ben, hogy jól látsszon a hóesés. Kicsit Narnai hangulata is van neki itt-ott. Tettem alá nyugalmas zenét is, hogy átadjak valamit abból az áhítatból, amit a hóesés és a tél varázsa jelent nekem. Visszaidéz valamit a gyerekkorból. Gondtalanságot, lehetőségeket, izgalmakat.