Mikor olvaslak el?

Hitelességi kérdést csinálni az olvasásból nem szép. Ám mivel a hétköznapokban úgy kell kiszorítani az időt a betűfalásra körültekintőnek kell lennem. Így a forrás kérdése elsőszámú. Például a vasárnapi Telex tálcákra fel vagyok iratkozva és tömegközlekedésen, vagy sorban állva elolvasok egyet-egyt, tudva, hogy a forrás megbízható kurátora a nem feltétlen ismert szerzők rövid történeteinek.

Egy blogbejegyzés esetén viszont a cím és az első bekezdés a döntő. Az külön fontos, hogy ötletesen használják a magyar nyelvet, ahol számtalan hasonlat, vagy más nyelvi játék kelti fel az érdeklődésem. A sima, egy vagy pár szavas címek, ne adj isten top listák csak nagyon ritkán vonzanak be, mert olcsó hatásvadászatnak tartom őket. Viszont néha egy-egy cím is tud valami olyat, amit egyébként nem biztos, hogy a fülszöveg igen. Jó példa Krasznahorkai László regénycímei, mint a Sátántangó vagy a Zsömle odavan. Ez a kettő – ismerve a szerző életművét – egyből meglódítják a fantáziámat.

A fizikai újságcikkek külön műfaj, mert évek óta nem járatok semmilyen lapot, eltekintve a fél éves „Élet és irodalom” előfizetésem kiábrándító kisszínesét. A digitális térben pedig nagyon visszavettem a cikkek olvasásától, mert a magyar sajtó zöme is rágyógyult a kattintásvadász címekre.

És persze van egy külön, kis csokor is: azon bloggerek igencsak megfogyatkozott köre, akik még rendszeresen posztolnak személyes témákban. Őket a megtalálod a blogrollomban is 🙂

Könyvjelzőt neki (hivószó bejegyzés)