Stigmata

Jézus mondá:

„Isten országa bennetek van és körülöttetek, nem fából és kőből épült házakban. Hasítsd szét a fát és én ott leszek, emeld fel a követ és megtalálsz.”

Ezzel az idézettel kezdődik ez a 98-as alkotás, amely egy erősen „B” kategóriás filmnek indul, már csak a szereplőgárdából ítélve. Lám alacsony költségvetésből és olcsó színészek közreműködésével is lehet jó filmet csinálni.

A piacra dobás dátuma és a film körüli felháborodás mind hozzásegített a emlékezetessé válásához. 1998 az az év volt, mint általában a 90-es évek végének bármelyik éve, amikor az emberek már látták maguk előtt a végítéletet, amikor beköszönt az új évezred. Mint azt tudjuk, elmaradt az Apokalipszis, de abban az időben még igenis misztikus fenyegetésként éltük meg.

Ó, igen, amit még a film bemutatása elé kell fűznöm, az az, hogy anno a katolikus egyház minden erejével szerette volna a filmet betiltani, vagy bizonyos részeket kivágatni belőle. Igen-igen, most biztosan értetlenkednek, vajon miért, de ígérem nem maradok adós a válasszal:

A történet egy Délkelet-Brazíliai kisvárosban, Belo Quintoban kezdődik, ahol épp az egyik helyi katolikus pap temetése folyik. Ide küldik Andrew Kirnan atyát (a Vatikánból), hogy vizsgáljon ki egy bizonyos ügyet. Andrew figurája alapjába véve egy igazán evilági személy, tele ellentmondásokkal, mivel kutató, de egyben hívő is. A Vatikán azon részlegének papjáról van szó aki a világban történő „szent” csodákat hivatott felderíteni és megállapítani, hogy azok valójában „Csodák-e” vagy csak szemfényvesztő trükkök.

Szóval ebbe a kisvárosba egy bizonyos vért könnyező Szűz Mária szobor ügyében érkezik vizsgálódni. Amikor megkérdezi a lakosokat, hogy mióta könnyezik a szobor, azt a választ kapja, hogy mióta Alameida atya meghalt (a ravatalon fekvő idős pap).

A következő jelenetben csak azt látjuk, hogy egy kiskölök lenyúlja a halott rózsafűzérét a koporsóból. És innen kezd XXI századivá változni a történet, amikor elkezdődik az igazi „ereszd el a hajam” zenei aláfestés egy csomó irritáló képsor kíséretében, a háttérben pedig az „Asszonyunk Szűz Mária” kezdetű ima zsong.

A következő jelenet pedig már a romlott New Yorkban játszódik, ahol Frankie Page kisasszony enyhén szólva sem üdvös életet él és épp egy túlmulatott péntek este után lábadozik, amikor telefonál a kedves anyuka. Nem fogják kitalálni: Belo Quitoból jelentkezik, ahonnan már küldött is lányának egy csomó érdekes kis csecsbecsét, különös tekintettel a kiskölök által a ravatalról ellopott rózsafűzérére.

A történet pedig nem veszt a misztikusságából, mint sok hasonszőrű társa, pedig ekkor már a film 15. percénél járunk. Andrew Kirnan atyát, visszatérve Brazíliából az illetékesek lekoptatják az ügyről, arra hivatkozva, hogy nem a könnyező Szűz Máriáért küldték oda, hanem egy másik jelenéssel kapcsolatban. Erről pedig hallani sem akarnak. Vajon miért ?

Frankie megkapja az első stigmákat, a csuklójára. Bizony, bizony ebből kiderül, hogy ő lesz a Stigmata. Ám mint tudjuk, csak a mélyen vallásos emberek kaphatnak stigmákat, azok is egész életükben legfeljebb egy, vagy két sebet (mert ugyebár Jézusnak öt sebe volt). Na de a mi Frankie-nk még egy kicsit sem vallásos, mondanom sem kell, hogy a film végére bizony az lesz.

Ami egyébként még csak plusz fűszer a számomra az a főhősnő nyers modora, Andrew szembefordulása az egyházzal, és a halott Almeida atya megnyilvánulásai. Nagyon erőszakos megnyilvánulásai.

Na és a szerelem szerű valami ami kezd kialakulni a főhősök között. Mintha Frankie romlott mivolta kihatással lenne a Andrew-ra, de persze ez csak egy csapda, arra hogy valódi-e a hite. Nagyon sok utalás esik a hit mivoltára és mibenlétére.

Egyszer még II. János Pál pápát is megkérdezték az újságírók, hogy látta-e a filmet és hogy mit szól hozzá. Igen látta filmet, de nem tartja többnek puszta fikciónál. Utólag egyébként kiderült, hogy ez is csak városi legenda volt – a pápa nem nyilatkozott a filmmel kapcsolatban.

A film valódi mozgatórugója, ami valóságos alapokon nyugszik, egy apokrif evangélium (Tamás evangéliuma), amely állítólag az élő Jézus saját szavait tartalmazzák. Ebben az evangéliumban hagyta utasításait a 12 apostol számára, hogy hogyan irányítsák majd az Egyházat. Persze ez az irányelv a történelem folyamán módosult az anyagi haszonszerzés és az egyeduralom javára.

A filmben megtalálják ezt az iratot és a Vatikán három emberre bízza a fordítást, hogy egyikük se legyen birtokában a teljes igazságnak. Alameida atya ellenkezet és ellopta a teljes evangéliumot és element Beo Quintoba, hogy ott fejezze be a fordítást és nyilvánosságra hozza azt. De időközben meghalt. Frankie Paige lett a hírnöke.

A többi a filmből fog kiderülni.

Végül pedig egy idézet a film végéről:

„1945-ben egy tekercset találtak Nag Hamadi városában, amelyet „az élő Jézus titkos szavainak” mondanak. A tekercsről, Tamás evangéliumáról, a tudósok világszerte úgy tartják, hogy az a történeti Jézus szavaihoz legközelebb álló forrás. A Vatikán ezt az evangéliumot nem ismeri el, és eretnekségnek tartja.”