Valahol a jeges űr végtelenjében van egy csodálatos bolygó, mely körül két hold kering. Itt élnek a k-pax-iek. Sok világot láttak már és rendszeresen látogatják a Földet is. Képesek a fény sebességével utazni. Egy ilyen hosszú út után érkezik meg bolygónkra Prot is, hogy útja végeztével rögtön segíthessen egy idős hölgynek akit kiraboltak, de a rendőrség, ahogy az már lenni szokott tévedésből őt viszik be. Amikor pedig előáll azzal, hogy ő egy idegen, akkor egyenesen egy elmegyógyintézetbe csukják, ahol találkozik Dr. Powel-el.
Visszaolvasva ezen bevezetőm első sorait teljesen úgy hangzanak, mintha egy újabb sci-fi filmet próbálnék ráerőszakolni a kedves olvasóra, pedig nem így van.
Műfaji besorolása szerint dráma és pedig nem is akármilyen. Ez a film az emberségről, a meghasonlásról, a szeretetről és a boldogság ama kék madaráról regél. Zenei aláfestése pedig a drámák iránt legkevésbé fogékonyabb nézőt is teljesen letaglózza és elindít benne valamit. Edward Shearmur zeneszerző betétdalai olyannyira földöntúlik és kifejezők, hogy számos díjra jelölték munkájának elismeréseképpen.
A szereplőgárda pedig önmagáért beszél: Prot (Kevin Spacey), Dr. Powe (Jeff Bridges). Ahogy azt már megszokhattuk Kevin Spacey sokarcú filmszínésztől ebbe a szerepébe is belead mindent és a film végére pedig már megszeretjük.
A boldogság kék madara egyenlő azzal az emberiséggel egyidős gyermeki érzéssel, amely nagyon sokunk életéből hiányzik. Dr. Powel a pszichiáter aki Prot esetével is foglalkozik már nagyon régóta nem látta azt a bizonyos madarat.
A doktor eltökélt szándéka, hogy kideríti Prot múltját, főleg azért mert állítása szerint az „idegen” Július negyedikén készül visszatérni a K-Pax-re. A rövid idő alatt, amelyet együtt töltenek Prot rávilágít a világ valódi lényegére és ebbe a lényegben nincs helye sem a hivatásodnak, vagy annak, hogy mások mit gondolnak rólad, legfőképp pedig annak a szónak, hogy szokványos.
Mert nincs két ugyanolyan dolog a Földön, minden fa, minden egyes levele különbözik egymástól, mint minden nap amit leélünk teljességében utánozhatatlan. Megtanítja a doktort, hogy másképp nézzen ezekre a dolgokra, hogy fogadja el egyszerűségüket és szépségüket, hogy megtalálhassa a Kék Madarat. A film a fonákjáról mutatja be nagyszerűnek hitt emberekkel teli, mégis embereségben oly szegényes világunkat, amelyet egy idő után automatikusan készek vagyunk elfogadni és hozzá hasonulni, hogy mi is ilyenné vállunk, embertelenné.
A film során az is kiderül, hogy valójában a K-Pax, a csillagok közti bolygó nem feltétlenül ott létezik, ahol a csillagtérképek mutatják. Ahogy ajtók százai tárulnak ki a filmsorán, nem távolodunk a Földtől, épp ellenkezőleg egyre mélyebbre és beljebb érünk a lélek gyönyörű és hátborzongató létébe. Ahhoz, hogy mis is részesei legyünk Prot utazásának nekünk is meg kell tanulnunk „lehalkítani” a világ zaját és oda kell figyelnünk a Belső Bolygó lüktetésére, amely meggyógyítja azokat a sebeket is, amelyeket gyógyíthatatlannak hittünk.
Prottal is ez történt, egy hihetetlen trauma után, az emberi tűrőképesség és az őrület határán a lélek meggyógyítja és segítségével elfeledteti a múltat. A szakemberek ezt úgy nevezik elmebaj, egész pontosan skizofrénia és ennek legsúlyosabb formájában szenved Prot, amikor már elvesztette a valódi énjét.
Valóban betegségben „szenved”? Ez a kérdés motoszkál végig Dr. Powel fejében, miután megtudja, hogy mi is történt valójában páciensével, hogy miért is érzi úgy magát mint egy idegen a bolygón. Emberibbé vált a fájdalomtól, az elméje és a lelke így reagálta le azt, hogy elveszítette azokat akiket még a saját életénél is jobban szeretett.
Iain Softley egy csodaszép világot teremtett, pedig nem tett mást, csak John Mathieson segítségével lefilmezte a valóságot. A belső valóságot. Nem álltat azzal, hogy tudja az igazságot. Nyitva hagyja a kapukat és megengedi, hogy higgyünk abban, valódi az egész. Ha pedig örök kételkedőként mégsem mosolyodunk el a film végén megengedőn, elégedetten vehetjük tudomásul a számunkra hiteles végkifejletet.
Ha pedig már megtaláltad a kék madarat, tudni fogod, mi a teendő.
Discover more from Commentarium
Subscribe to get the latest posts sent to your email.