No, csak beette a fene kentet a Fedélközbe is. Azt kérdi mi ez az egész? Egy nagyon egyszerű hajónapló. Jó, a tinta lehet, hogy digitális, ahogy a papíros is, de a célja ugyanaz: rögzíteni mindent, ami velünk történik itt kinn a tengeren.
Hogy mire fel a latinkodás? Kiábrándító választ adok: mert tetszik. Elegáns mint egy vénkisasszony és egyetemes mint az alkoholizmus. A legjobb bölcseletek, közmondások is latinul vannak.
Miért „Commentarium”? Egyáltalán mit jelent? Egy hajónapló sok tekintetben annyira szubjektív, mint anyám, mikor rólam beszél. Persze leírjuk, hogy napos reggelre keltünk, miközben lehet a kapitány csak egy órával később kászálódott ki az ágyból, mint a többi matróz, akik még éppen sarkon érték a tejködöt. Nekik egész más lesz ettől a „reggel élményük”.
A commentarium is ilyen, hiszen ennyi mindent jelenthet:
- átgondolás
- egymásból folyó magyarázat
- emlékirat
- értelmezés
- fejtegetés
- feljegyzés
- fogalmazvány
- jegyzőkönyv
- kézikönyv
- magyarázat
- tudnivalók
Ez hát az én hajónaplóm szerteágazó értelmezése. És, hogy miért ennyire analóg? Hol van a csinnadratta mint a jobb sarokba beúszó, éneklő szirén csevegő robot meg a klikkelő csali címek, mint, hogy a „a kis hableány tengeri uborkát szült, képekkel”?
Volt időszak, mikor hittem még a „gyártott” tartalomban, a statisztikák bújásában, meg a látogatószám pumpálásban, a mindenféle közösségi média integrációban és a személyes márkában. Számomra végül minden már inkább korlátozó volt, mint felszabadító.
Hiányozni kezdett a „régi internet”, ami úgy fortyogott, mint valami digitális ősleves. Weboldalak kaotikus kuszasága, őrült kinézet, extravagáns hangnem. Az nicknevek és az avatarok biztosította anonimitás varázsa abban a másik, alternatív világban felszabadító volt. Visszavágytam. Úgy írni, ahogy akarok, nem megfelelni vágyásból, nem köntörfalazva, hanem tényleg, csak úgy, ahogy jólesik. Mindezt nem monitorozva igazán.
Ez a hajónapló statikus oldal, nincs mögötte adatbázis, meg mindenféle okos kód. Közösségi média integráció sem, sőt még alapvető követés sem. Egyre érzékenyebb lettem jómagam is a nagy techcégek nyomulására, ahogy minden információt kisajtolnak felhasználóikból, hogy utána ügyesen eladják azokat. Nem ezt az internetet, nem ezt a pangó, digitális óceánt ígérték nekünk húsz éve.
A Commentarium szellemisége ezért ellene megy ennek a trendnek.
Tulajdonképpen csak szövegből áll. Cserébe gyors és könnyed.
És, hogy ki vagyok én? Hector kapitány, alás szolgája. Akárcsak egyik kedvelt gyerekkori olvasmányélményem főszereplője, Verne Hector Servadac kapitánya, aki teljesen valószerűtlen kalandokba keveredik.
Szeretem a medvecukrot, a könyveket és az Adriát. A többi meg úgyis kiderül ebből a commentariumból.
Na, de dologra matróz, vonjuk fel az árbocot, aztán irány a nyílt tenger!
